Mi volt a legfájóbb mondat/megjegyzés/szó, amit valaha mondtak neked?

Mikor öcsém azt mondta: "Te vagy a legrosszabb testvérem, még a nővéred is kedvesebb nálad"

Alapból nagyon jó a kapcsolatunk, ilyet kb 5-10* mondott, legutóbb azt hiszem 3 éve. Mindig sírás lett a vége és erős önmegkérdőjelezés, mert nővérem elég erőszakos, bunkó, mérgező, kb a Sátán emberi megtestesülése (még anya meg nagyszüleim is valami ilyesmit mondanak), így az, hogy én nála rosszabb vagyok, borzasztó gondolat.

Épp ezért félek vele veszekedni és sétálok ki mindig az ajtón, mikor dühös vagyok, mert félek, megint hallanom kell az idézett mondatot. 😫

A szüleim előző hazásságából 2-2 féltestvérem van anyai és apai ágról.

Egyszer azt mondták, már nem értik, engem miért akartak, hiszen csak pénzbe kerülök, meg sem kellett volna engem “csinálni” közös gyereknek.

"Jobb lenne, ha visszább vennél magadból."

Megérdemeltem.

Persze nem maga a mondta fájó, hanem hogy ki mondta és miért.

A csaj akinek egy éven át udvaroltam azt mondta,hogy legyünk csak barátok, nagyon jól érzem veled magam,de nem tudnám elképtelni kettőnket együtt.

Miközben minden nap találkoztunk. Közösen nyaraltunk. Együtt ünnepeltünk. Együtt jártunk mindenhová. Még költözni is segített. Napi 2-3órát töltöttünk együtt mindig jól éreztük magunkat. Célozgatott sokszor,hogy mennyire jól érzi magát velem stb.

Nagy pofára esés volt...

Teljesen ráment a mentális egészsegem azóta lassan 4éve nem is próbálok ismerkedni senkivel. Teljesen agyoncsapott ez a dolog.

Amikor megkérdeztem,hogy min tudnék változtatni vagy mit csináltam rosszul akkor az volt a válasz,hogy ez így alakult.

Most ittvagyok 30évesen egyedül mentálisan még mindig nem jöttem helyre, rettegek,hogy megint átélem.

Ő volt az első akiértkomolyan oda voltam. Az előző kapcsolataim i kább tini kalandok voltak, fel 1 éves se veled sem nélküled dolgok.

Apámtól: (a szemembe nézett és azt mondta) ,,ha te nem lennél lenne pénzem dögibe, nem vagy jó semmire".

Legjobb barátnőmtől: (volt egy balesetem, ami után hegeim lettek, nem tudtam úgy öltözködni, ahogy szerettem volna) te most egy hernyó(csúnya) vagy, de majd pillangó leszel.

Még mindig 8as vagyok:

Apámtól egyáltalán nem éreztem jogosnak, de elhittem, amúgyis önbizalomhiányos voltam és elhittem, hogy nem érek semmit, mióta elköltöztem rájöttem, hogy nincs igaza és helyem van a világba. A barátnőmtől sem érzem jogosnak, tényleg szarul néztem ki, lehet csak segíteni akart, de akkor nagyon rosszul esett.

A háromévesem rendszeresen mondja vissza azokat a szitkokat, amiket az ex rólam vagy a páromról mond neki. Issza, mint a szivacs. Szeretném azt hinni, hogy ezt nem szándékosan teszi. Legutóbb lekrvázta két építőkockázás között. Nem a gyerek hibája, hogy az ex nem tud felnőttként viselkedni, de attól még egy kicsit tehetetlennek érzem magam ezzel szemben. Szegény lányom nem is tudja, hogy az rossz és nem szabad, nem is csinálunk nagy ügyet belőle. Szereti a párom és nagyszerűen elvannak, nyilván ezért is pipa az ex, amit a saját gyerekén vezet le.

Amiatt aggódom, hogy mi lesz ezzel a káros befolyással később, de csak annyit tehetünk, hogy maximális szeretetet adunk neki.