Milyen különbségek vannak egy értelmiségi család és egy nem értelmiségi család között?

A kérdező számára nyilván olyan ritka az értelmiségi közeg, hogy mitizálja, a mesék világába tartozik számára ez a dolog.

Az értelmiségi = sok esetben csóró. A nem értelmiségi sok esetben gazdag. Miért nem vagyonos család és nem vagyonos családra különítitek el? Mindkettőben vannak értelmiségiek. Értelmiség szónak akkor volt értelme, mikor még csak a gazdag szülő gyereke mehetett tanulni. Most már lehet hogy újra ez van, de volt jó pár évtized amikor nem így volt.

26. Te írtad ezt, olvasd vissza magad. Hogy az megy különórára szerinted aki jobb képességű és nem az úgynevezett "átlagjózsi"... Bár egyébként ennek az "átlagjózsi" szónak a használata szerintem az értelmiségi fogalomtól körülbelül fényév távolságra van.

30, én is jogász vagyok. Ugye tudod, hogy nagyon-nagyon felhígult ez a szakma? Attól, hogy valaki elvégzi a jogi egyetemet, csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy szorgalmas, tud tanulni. Ez szép dolog, de az értelmiségi léthez csak minimum követelmény. A családomban van orvos, ügyész, mérnök, na ők, 2-3 nyelv ismeretével, legalább 20-30 éve folyamatos nagymennyiségű és minőségű könyv olvasásával, külföldi élettapasztalattal, kellő alázattal mondhatnák magukról, hogy értelmiségi. Soha nem hallottam, hogy magukat így emlegették volna. Ugyanis nekik ez az élet a természetes. Nem egy elérendő cél, nem egy papír, amit ki lehet tenni az ablakba, nekik ez a létezésük mozgatórugója. Úgyhogy én mondom rájuk, hogy ők azok. És soha, soha nem proliznának! Amikor az apósomék építkeztek, egy asztalnál evett a fül-orr-gégész apósom, az egyetemi tanár anyósom, a kőműves bácsi és a segédmunkások. Soha nem felejtem el azt a képet! Értelmiségi ember nem a végzettség szerint osztályoz!

36-os. Nekem is felfordult a gyomrom tőle. Még azt is hozzám vágta, hogy kinek van dr. a személyiben a neve előtt? Mondom nekem is van te szerencsétlen, mert én is jogász vagyok eredetileg, de pályaelhagyó. Most az orvosira járok, de soha nem ejtenék ki ilyet a számon. Utólag elnézést kért, de én végeztem vele. Felháborító volt számomra és megbocsáthatatlan. Anyukám is jogász volt, nekem is természetes volt hogy egyetemre megyek, mert szerettem volna. 30-as voltam.

Nyaralás lehet nyelvtanulás, egy másik kultúra felfedezése is. Én csak a saját példámból tudom, hogy mennyit hozzám tett, amikor 2-3 hétre el tudtam menni Olaszországba, Spanyolországba körutazásokra. Nem csoportosan. És persze van az a nyaralás, amikor valaki strandol, nyilván az sokat nem tesz hozzá a kulturális színvonalhoz. Van minőségi utazás :)

Attól még azt a képet nem te festetted amit nézel a múzeumban, a várost sem te építetted, nem te tartottad rendben, nem te küzdöttél meg érte, nem te élsz ott, turista vagy, aki bárki lehet akinek van pénze. Csak egy egészen kicsi szeletet látsz 2 hét alatt a látványosságokból. Nem azt mondom hogy nem lehet olyan élményeket beszerezni amik továbbvisznek, de az hogy kipipáltál egy múzeumot, megnézted a város kirakat részeit, az nem biztos hogy továbbvisz.

39, a művészettörténész sem fest képeket, mégis egészen jól ért hozzá. Én egy-egy országban voltam 2-3 hetet, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy körbeutazhattam így Nyugat-, illetve Dél-Európát. Nagyon-nagyon sokat hozzátesz az ember személyiségéhez, elmélyíti a történelmi, művészettörténeti ismereteket, még ennyi is löketet ad a nyelvtudásnak. Azt mindenki maga dönti el, hogy ismerkedik, befogadja-e a kultúrát vagy szívesebben pihen, pancsol. Ez például egy egészen nagy különbség ebben a kérdéskörben. Nekem ez hozzátartozik az "értelmiségi" léthez, bár ezt a szót nem annyira szeretem.