Milyen különbségek vannak egy értelmiségi család és egy nem értelmiségi család között?

A gyereket tanulásra ösztönzik (de nem eldöntik helyette, milyen egyetemre menjen), normálisan nevelik, kulturáltan beszélnek egymással, a vitákat képesek megbeszélni, tudnak bocsánatot kérni. A gyereknek olvasnak mesét, engedik kibontakozni, de terelik is a helyes irányba. Járnak kultúrprogramokra is (színház, múzeum stb - nem kell minden héten, de szerintem elég ciki, ha soha nincs ilyen), nem szégyellik pl korrepetálásra hordani a gyereket, ha nem megy valami.

Nekem ez az értelmiségi hozzáállás. Viszont szerintem ez nem végzettség kérdése.

En jartam korrepetalasra is, nem az ertelmisegi szuloktol fuggott, hogy egy tantargybol nem voltam olyan jo a suliban, de az mar igen, hogy volt penzuk kifizetni a magantanart. Ezen kivul hobbibol is jartam nyelvtanarhoz, szimplan mert erdekelt egy nyelv, amit a suliban nem tanitottak.

Egyetemre nem mentem, mert vallalkozast akartam (szellemi munka), amihez nem kellett diploma, a kesobbiekben azonban hobbibol szivesen mennek majd valahova, szimplan azert, hogy tanuljak valamit, ami erdekel, mint informacio, de nem mint munka.

De azert ebbol volt vita anno, mert az en ertelmisegi szuleim ebben a temaban pont ellentetesek, az egyik szerint mindennek megvan a maga rendje, jol kell tanulni, es akkor lesz sok penz (o alkalmazottkent keres millios osszeg felett havonta), a masik szerint pedig teljesen mindegy, talalja meg az ember azt, amit szeret csinalni es abban legyen nagyon jo (o vallalkozokent, habar nem milliokat, de jol keres).

Anyukam jar szinhazba, komolyzenei koncertekre, mindenfele ilyen “sablon” ertelmisegi programra, apukam semmi ilyesmit nem csinal, nem erdekli, csak van egy eleg koltseges hobbija. A barati koruk szinten ertelmisegi, tanult, jol kereso emberek, amitol az embernek olyan erzese van majdnem, hogy 40-50 felett mar mindenki jol el, es elert mindent az eletben, amit lehet, holott nyilvan nem igy van, de legalabb rengeteg pozitiv pelda van az ember elott, ami azt mutatja, hogy csak csinalni kell a dolgokat jol, es akkor meglesz az eredmenye.

Nekem van par szegenyebb, melos csaladbol szarmazo kozelebbi ismerosom, es naluk pl elegge jellemzo az a felfogas, hogy nincs ertelme semminek, a munka csak arra jo, hogy ne halj ehen, kockaztatni hulyeseg, mert csak belebukik az ember es tarsai. Sokkal pesszimistabbak es inkabb csak a manak elnek, kevesbe terveznek hosszabb tavon.

Most én nem tudom a tanár értelmiségi e, de a kőműves biztos hogy többet keres. Ilyen alapon ki tudja fizetni a különórát is. Különórára amúgy nem csak a rosszabb képességű gyerekek járnak hanem a jobb képességűek közül a kicsit figyelemzavarosak is akik nem tudják lekötni magukat egyedül tanulással.

Vagy azok akik képességeik felett terveznek továbbtanulni, ilyenkor fel kell turbózni a gyereket hogy bekerüljön/elvégezze.

14: te miért kevered a kisegítő oktatást/korrepetálást a különórákkal???

Pl. nyelvórák, balett, zeneiskola, sport, stb. stb....

A hobbi teljesen mást jelent!

Egy nyelvóra marhára nem hobbi! Hanem hasznos tanulás.