Milyen "értelmiségi" családban felnőni? Hogy zajlottak a mindennapjaitok?

Anyukám ügyész, apukám fül-orr-gégész orvos.

Milyen volt ilyen családban felnőni?

Rossz volt.

Otthon nagyon ritka alkalom volt, hogy az 5 tagú család egy asztalnál ülve étkeznek, és bármiről is beszélgessenek. Ha délután 5 órakor otthon is voltak, akkor is vagy az irodájukban elvoltak, vagy veszekedtek egymással, mert időnként a pohárfenekére tudnak nézni, indokolva, hogy stresszes a melójuk.

Velünk gyerekekkel napi szinten ordibáltak, követelőztek, hogy mi nem hozzunk szégyent rájuk, minimum orvos, ügyvéd lesz belőlünk. Követelményük hatalmas volt, nekünk nagy teher. Hétvégén szinte sosem voltak otthon, állandóan elmentek partizni kollégákkal, barátokkal, vagy csak ketten mentek kikapcsolódni. Egyszer bátyám aki akkor 14 éves volt, megkérdezte, hogy minket miért nem visznek sosem wellnessezni. A válasz mindig a következő volt. Anyám felmutatta a kisujját, elkezdte rázni, és jött a szöveg: Nem a kisujjamból potyog ki a pénz! Babysitter sem ingyen van itt. Majd ha idősebbek lesztek..Ezzel a téma lezárva.

Megjegyzem: Sosem nyaraltunk közösen, sosem voltunk közösen wellnessezni. A szüleink voltaképpen bejárták az egész világot, csak mi nem. Bátyám volt a legidősebb köztünk, és ő elkezdett lázadni. Nagy szégyennek vették, hogy nem orvos, nem ügyvéd. Amikor közölte, hogy programozó lesz, kidobták a házból. Akkor élj meg ahogy tudsz, de itt nem szégyenkezik senki miattad! Nővérem és én eleinte azt csináltuk amit ők szabtak meg. Mi is ki lettünk később dobva, mert mi sem orvosi vagy ügyvédi pályára mentünk. Ez van. Mi testvérek összetartunk.

33/N

Hol kezdődik az értelmiségi?

Anyám irodában dolgozik, apám magasbeosztottságú mérnök. Szívesen válaszolok, de annyi különböző definíciót hallottam már az értelmiségire.

19/L

Én értelmiségi családban nőttem fel. Mindig is egyértelmű volt, hogy megyek egyetemre, anyum rengeteg könyvez adott a kezembe, fontos volt a sport. Sosem volt kikötve, hogy mit csinálok, bármilyen szakot választhattam volna, de kimondatlanul igyekeztek mérnöki irányba terelni. Ehhez amúgy szerintem nem kell diploma, egy normális buszvezető család is tud olvasni, vagy segíteni a gyereket, hogy elérje az álmait. Gazdagok nem voltunk különösebben, a tipikus horvátországi apartmanos, itthon minden kaját felpakolós nyaralásra mentünk általában, több valószíneg nem fért volna bele.

A vacsit nem tudom, hogy érted. Arról beszéltünk mint minden más család. Semmi értelmiségi téma nem volt, hogy mit gondoltok az Anna Kareninaról? Ó, nem is tudom mama, az eleje jó volt, de a metafora a 478. oldalon elrontotta az összképet. Mi is arról beszéltünk, hogy mi volt a suliban, ki mit csinált aznap, ebben nyilván volt néha panasz is. Anyum rengeteget üvöltött velem, zengett a ház ahogy haza ért, sosem tudtam megfelelni, pedig az elvárásokat, hogy jól tanuljak meg ilyenek kisujjból hoztam. Csak ugye miért van rendetlenség, miért így pakoltál el, felmosni sem tudsz rendesen, inkább ne is segíts, jajj miért nem segít nekem senki...

Az emberek java teljesen negatív, elhiheted, hogy értelmiségi családokban is ugyanezek mennek :D A különbség annyi, hogy orvosapuka a rásózott hallgatók miatt hisztizik, hogy hülyék. A kőműves fater pedig az új segéd miatt.

Adj hozzá egy csipet kormányszidást, némi a gyereknek csak x és y a dolga és megkapsz egy tipikus magyar ünnepi vacsorát.

Az emberek alaptermészetén nem változtat egy diploma.