Milyen "értelmiségi" családban felnőni? Hogy zajlottak a mindennapjaitok?

Anyukám közgazdász, apum vezénylő tiszt. Anyum apukája villanyszerelő, apumé bányász volt. Mindkettő mamám szakács volt. A szüleim elváltak mikor 14 voltam. Nem voltak ilyen összeülős ebédek, csak 'szétválasztva'

Apai nagyszüleimnél töltve a balatoni nyarakat, mindig olvasónaplóval indítottam. 😊 a klasszikus /orosz/ irodalomtól a ponyvákig. Ezeket meg is beszéltük, a mai napig cserélgetünk ajánlott irodalmat. Téma még sokszor a politika, mint diszkurzus, annak ellenére h generációs és ideológiai különbségek is vannak illetve a hobbijaink, terveink. A 'régi dolgokról' is beszélünk, hiába emlékezet politika.

A nővérem abbahagyta az egyetemet, én elvégeztem.

Még annyi h a mindennapjaink során felnőve nem sokat láttam a szüleimet, iskola után a mamáékhoz mentem 'haza' mert ők dolgoztak. Ők kérdezték ki a leckét stb. Csak gimitől kezdve jártam

haza.

Hétvégén belefért egy-egy kirándulás, színház, balett de mindig vagy apával vagy anyával külön mert nem tolerálták egymás hosszabb idejű társaságát.

/előző voltam/

Ahány ház, annyi szokás.

Én diplomás családból származom, de anyukám és apukám is első generációs diplomás volt (apai nagyapám erdész, apai nagyanyám háztartásbeli, anyai nagyapám gyári munkás, anyai nagyanyám eladó, kalauz, aztán kávéfőzős jellegű titkárnő, végzettség nélkül). Nálunk egy jó ideig elég ritkák voltak a beszélgetések, közös étkezés, mert mindkét oldalon betegesek voltak a nagyszülők, és anyukám-apukám ideje ráment az ápolásukra.

Amikor beszélgettünk, akkor ugyanúgy beszélgettünk "alantasabb" :D témákról (pl. tévéműsorokról) és komolyabbakról (irodalom, művészet, színház, politika, tudományok - mondjuk annak a többségénél én csak bámultam lévén a sok reálos beállítottságú között én voltam egyedül bölcsész).

Ez nagyon család függö.

Van ahol nagyon emelkedett a beszélgetés stílusa.

Van ahol átlagos. Jellemzően nem mimunka mert egy teologus nem.sokat konyit a mérnök dolgaihoz és nem is feltétlenül érdekli.

Ha 2pszichologus van a családban az már érdekesebb,ahogy mindenkit analizálnak, és felépitik a személyiségét. De amúgy nem munkárol van szó. Illetve ha igen akkor is csak érintőlegesen.

A mi családunkban nagyon éles volt a különbség, az egyik szülőm családja tipikus prolicsalád, ahol üvöltözve beszéltek egymással, a gyerekek akkor füleseket kaptak, hogy majd'leszakadt a fejük, és kuss volt a nevük, a családi beszélgetéskor sem szólalhattak meg, mert repült a pofon, még íróasztalt sem kaptak az iskolások. Továbbtanulásról szó sem lehetett, lenézték a diplomásokat.

A másik szülőm szintén nagy létszámú családjában munka mellett mind diplomát szereztek, szépen, csendben beszélgettek egymással, nem rúgtak be a családi találkozókon, a gyerekkel szeretetteljesen bántak, és ha akart a gyerek, továbbtanult, ha nem, nem csesztették vele. De pár év munka után mind lediplomázott a gyerekek közül is. Azt a következtetést vontam le, hogy a tanulatlanok bunkók, erőszakosak és szeretetlenek, a tanultak pedig szelídek, kedvesek és tisztelik a másik embert.