Milyen "értelmiségi" családban felnőni? Hogy zajlottak a mindennapjaitok?

40-es, ebben az értelemben nem vagyok én úr :)

Bele is halnék, ha az egész napomat egy íróasztal mellett kellene töltenem. Én az a fajta mérnök vagyok, akit a hátsójáról ismernek meg, mert csak az látszik ki a gépekből (járműiparban dolgozok). Apámtól örököltem az alkotás és bütykölés utáni szenvedélyt, most például elkezdett érdekelni az ács mesterség is. Csak két dolog miatt nem vágok bele, a tériszony, illetve nem rajongok se a túl hidegért, se a túl melegért, így jó nekem egyenlőre a klímatizált gyártócsarnokban.

Kérdező, számodra miben mutatkozik meg a "proliság"?

Sokan azt hiszik, hogy a diplomások beképzeltek. Holott szerintem azok generálják a feszkót, akinek nincs diplomája. Inkább ők néznek le minket, nekem ez a meglátásom. Állandóan abba ütközöm, ha szóba kerül, hogy diplomám van, hogy jajj igen, te más világ vagy, mi nem vagyunk olyan elitek.

Könyörgöm, ő skatulyázza be saját magát. Mellesleg ő baszogat vele engem.

Az meg engedtessék már meg mindenkinek, hogy büszke legyen arra, amit elért. Egy diploma megszerzése nem kevés munka.

A szüleim matematikus-informatikusok, mindketten több diplomával. Mindannyian szeretünk olvasni, amikor kisebb voltam mindig elmeséltük egymásnak, hogy mit olvasunk éppen, mi tetszik benne és mi nem. Később, felső tagozaton, középiskolában az adott tanulmányaimról is, de nem ilyen 'és hanyast kaptál ma?' szinten, hanem elmeséltem, hogy mit tanultam aznap pl biológiából, és ők is meséltek dolgokat a témáról, olyan érdekes infókat, amiket a suliban nem tanítottak. Kb minden témában képben vannak, elég durva. Aztán mindennapi témákról is, és mindig megkérdezték, hogy mit gondolok erről vagy arról. Pl globális felmelegedés, evolúció, elméletek a világ keletkezéséről, egyetértek-e azzal, hogy az ember tönkreteszi a Földet, van-e élet az űrben és hasonlók.

Nagyon szerettem és most is szeretek beszélgetni velük, mert mindig érdekes témák kerülnek szóba.

Meg aztán minden házi feladatomban tudtak segíteni és sosem volt kérdés, hogy megyek-e egyetemre.

Egyébként megértelek, kérdező. Nemrég volt egy esküvő, távolabbi rokonoknál. A szüleim és én is meg voltunk hívva, de nagyon oda nem illőnek éreztük magunkat. Nem tudtunk miről beszélgetni a többiekkel, hiába a rokonaink. Valaki megkérdezte tőlem, hogy mit szeretek csinálni a szabadidőmben. Megemlítettem, hogy többek között olvasni és színházba járni is, hát úgy néztek rám, mint valami ufóra. Pedig ugyanolyan ember vagyok én is meg ő is, mégse tudtunk mit mondani egymásnak. Pedig nem határolódtam el, igyekeztem megismerni őket és eszembe se jutott lenézni bármelyikőjüket is.

47es voltam

Én nézek valóságshow-t, mert nem ismerek az életben olyan embereket, és nem hiszem el, hogy léteznek. Szerintem a legtöbben ezért nézik. Akinek meg olyan a környezete, az csinálja, nem nézi.

Emellett az ember lehet értelmes. Pl nekem nem telik el nap rejtvényfejtés nélkül. (Idegennyelven, ha már nagyzolunk.)

Csak tudod ez olyan, hogy ha valaki NEM csinál valamit, amit sokan igen, akkor azáltal érezhet egy hamis felsőbbrendűséget. Például, aki szeret sörözgetni, az megengedő ezzel szemben, én meg antialkoholistaként mondhatnám, hogy nem létezik normális alkoholfogyasztás, mert aki iszik, annak szar az élete, kell neki a kis zsizsegés, amit a pia okoz, unalmas, máshogy nem tudja magát és másokat szórakoztatni... Bármiből, amit nem teszek, építhetek egy hegyet, felmászhatok rá, és onnan nézhetem le az embereket, akik csinálják.

A legkönnyebb dolog behatárolni, hogy mi nem vagy, csak onnan az is látszik, mi vagy, és azt sokszor magad sem veszed észre.

Leqrták egymást valamiért, az én cseszegetésem, milyen volt a maszek ügyfél, az ingatlanban milyen hülyék a bérlők, amíg a városházán dolgozott, ugyanez, miután szocmunkás lett, az ottani ügyfelek milyen hülyék, stb.

Anyámnak hiába van két diplomája, viselkedésre úgy értelmiségi, ahogy Claudia Schiffer bantu néger.