Van aki össze készíti a férjének az ebédjét Amit vissza magával a munkába vagy magának készíti össze?

Nem tudom, nekem az a szeretet, hogy nem várunk el a másiktól olyat, amit nem szeret. És ha nálunk nekem van több "gondom és dolgom"?

Gondoskodás nekem nem megy ilyen értelemben. Vagy ha megcsinálom, utána nyilván egyre jobban keserűbb leszek. Olyanról szívesen gondoskodom, aki magatehetetlen, de nekem az soha nem lesz szerelem, hogy az életemet azzal töltöm, hogy utálatos dolgokat csinálok.

Persze empátia, megértés helyett lehet jönni a vonalzóval meg a lakótársozással, az menő, és többnek érzed tőle magad nyilván. Egészségedre.

Nem tudom mit hisztiznek a felnőtt párkapcsolatokban a férfiak, hogy a nők nem háziasak. Itt is ha valamelyik nő lemeri írni, hogy nem készít ételt, jól le lesz pontozva a többi nő által.

De én is megkaptam már ismerős nőktől is, hogy mennyire gáz asszony vagyok, mert nem vasalok 9 órás meló+két órás utazás mellett minden nap. Persze utána ezek a nők sírnak nekem, hogy jaaaj a zuruk szabadnapon sem csinál semmit, sőt ha munkanélküli akkor sem.

Nekem valahol undorító, ha egy felnőtt ember nem tudja magát ellátni és "etetni kell".

A nő is ember, munka után fáradt, foglalkoznia kell gyerekkel, aztán még lássa is el a felnőtt gyerekét. Ha nem dolgozik a nő nyilván teljesen egyértelmű, hogy ő csinálja a házimunkát. És a legtöbb nőismerősöm negyedannyi figyelmességet, kedvességet nem kap a férjétől, mint amit ő tesz meg.

És mindezt írom úgy, hogy amikor kevesebb munkám volt minden nap sütöttem-főztem, pedig férjem nem igényelte.

Mikor, hogy. Általában ő szokott mindkettőnknek pakolni, de néha szoktam én is, ha épp olyan kedvem van. Mondjuk, ha megfőztem, akkor onnan már egy mozdulat beletenni egy dobozba a kaját.

Az oké, hogy valaki kedvességből bepakol a párjának/férjének másnapra ennivalót, na de hogy léteznek olyan lusta disznó "férfiak", akikben ennyi önállóság sincs, hát az elég elszomorító.

Egyik barátnőmnek volt olyan "főnyeremény" hapsija, hogy nem elég, hogy bnőm csinálta a házimunka 99%-át, de még a fickó azt is kikövetelte tőle, hogy keljen fel 2 órával előbb, mint ahogy amúgy kéne, hogy lefőzze reggel neki a kávét, kenjen szendvicset és frissen süsse ki az előző este felszeletelt húst munkába, mert ő így szereti. Hát azt hittem a pofám leszakad..:D

Hogy lehetnek egyre férfiatlanabbak a mai pasik?

Komolyan ebédet kell nekik csinalni, külömben nem esznek semmit?

Ruháikat nem készítitek ki reggelenként, esetleg öltöztetitek fel őket?

Bár hülye kérdés, valószínüleg van ilyen buta nő is.

Attól függ. Ha én főzök, akkor én is csomagolom be az ételt. Ha ő főz, akkor ő csomagolja. Ha együtt főzünk, akkor véletlenszerű. Ha meg rendel, akkor senki nem csomagol. :)

Ha itthonról dolgozok akkor együtt szoktunk ebédelni, akkor meg szoktam neki melegíteni előre már mire hazaér, hogy ne azzal menjen az idő.

De hát főzni KELL, ha szeretjük, ha nem.

Vagy ti csak magatoknak főztök? Vagy rendeltek? Én ezt nem értem. Miért elmaradott az, aki az otthonában nő létére dolgozik, és rögtön 2 adag ételt főz meg egy helyett?

A főzőcskézők közül senki se mondta, hogy a férfi addig semmit se csinál, illetve hogy a háztartást egyedül vezetik.

Rólam is gondoskodik sokmindenben a párom, figyelmes, stb. miért ne kaphatna ő is valamit vissza ebből.

A felnőtt emberek életében pedig cannak elvárádok, olyanok is, amiket az ember nem szívesen csinál meg. Nem hiszem, hogy mindenki aki takarít, adminisztrál stb az örömmel csinálja, mégis azt gondolom, hogy elvárhatjuk a párunktól, hogy végezze el a feladatokat akkor is ha utálja. Én legalábbis nem tudnék olyannal együtt élni, aki csak olyan feladatokat lát el, amit szeret.

Lehet lemaradtam, de ki írt olyat, hogy csak magának főz..? Mert szerintem senki, semmi ilyenről nem beszélt. Mondjuk őszintén nem értem mi a baj azzal, ha a pár egyik tagja utál főzni, legyen ez akár a nő, míg a másiknak, férfinak pl nincs baja vele, akkor ő főz az esetek döntő többségében. Mindenki számára lehetnek olyan mumus házimunkák, amiket nem igazán szívlel, a másiknak pedig történetesen nincs vele baja, így megcsinálja ő, ennyi. Ezért is vagyunk egy pár, hogyha egyszer meg lehet oldani, hogy ne kelljen rendszeresen olyat csinálnia egyiknek-másiknak, amit ki nem állhat, akkor meg is oldjuk.

Én speciel utálok mosogatni és a főzést sem túlságosan szívlelem, így azt párom csinálja 80-90%-ban, ő meg porszívózni és felmosni nem szeret, nekem meg semmi bajom azzal, így azt én csinálom. Felosztjuk, ennyi.

Az, hogy vannak nők, akik szívesen pakolnak a párjuknak kaját, oké, az viszont, amit itt is írt egy válaszadó, hogy pakolnia KELL, mert a férje annyira lusta, hogy erre sem képes, az szerintem nonszensz. Ennyi önállóság azért tán elvárható egy felnőtt embertől. Kíváncsi lennék azért hány férfi pakol a feleségének kaját a munkába vagy hányan kelnek fel reggel 5kor, csak azért hogy szendvicset kenjenek az asszonynak...