Úgy érzitek normális családban nőtettek fel?

Nem, de meglepo modon minimalis erobefektetessel (pszichologus, lelki terapeuta) tullendultem rajta.

Apam ivott es molesztalt, ennek ellenere normalis parkapcsolataim voltak, anyam sosem mert szembeszallni vele (de kideritettem h azert mert az o apja is ilyen zsarnok volt es amikor ilyet lat, o visszamegy abba a kislanyba, keptelen vedelmezo anyakent funkcionalni).

Apam azota is iszik, anyam kiuti magat nyugtatokkal h ne "legyen ott". Ezek az o jatszmaik.

En egyetem utan elkoltoztem, tisztelem es szeretem a szuleimet de a gyerekeim pl csak ugy vannak ott ha en is jelen vagyok, ilyenkor mindenki visszavesz a fuggosegebol h az unokak ne lassak. Jozan allapotukban jofej szereto nagyszulok es emberek, normalis 8 oras meloval.

Nehez oket feltenni egy polcra buntudat nelkul, de tudom h nem en vagyok az o szuleik es nem fogom sem a hazassagukat helyrehozni, sem a fuggosegeikrol leszedni oket (probaltam).

Az egyetlen igazi kihatasa az eletemre annyi h nem iszok alkoholt es nagyon csinjan banok a gyogyszerekkel h ha esetleg hajlamom lenne rakattanni, akkor se tudjak. Testverem ugyanigy tesz. Ha a ferjem alkoholista lenne valamikor a jovoben, nem fogok asszisztalni hozza, ezt az egyet eldontottem. Joban rosszban igen, alkoholizmusban sajnos nem. Es mondanom sem kell h ha molesztalna a gyerekeket az lenne az utolso alkalma h minket lat.

Nem. Már gyerekkoromban is éreztem, hogy valami nem kerek. A szüleim sosem néztek semmibe. Hülyének titulálnak a mai napig. Önértékelési problémáim lettek, állandóan magamat hibáztatom még ha látszik, hogy a másik volt a hibás akkor is.

Negatívok voltak mindig, savanyúak, bologtalanok, vissza akartak húzni a sz*ros szintjükre így megszakítottam velük a kapcsolatot. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Tudom élvezni az életet, nem görcsölök semmin, pozitívan állok a dolgokhoz és messziről elkerülöm az ilyen világfájdalmas embereket.

#23 anyám pár éve tudta már meg amikor felnőttem. Nem akartam megosztani vele akkor mert láttam mennyire szereti apát és nem akartam hogy miattam váljanak el.Szerintem sok gyerek csinálja ezt.

Így utólag úgy érzem ha elmondom sem válik el tőle, ahogy az elmondás után is együtt maradt vele.

Ez nagyon rég volt, 20 éve, a fejemben van egy alkoholista apa aki az ajtóm előtt vergődik és van a józan jófej akivel azóta találkozom, mivel csak munka után iszik és én nagyon ritkán alszom ott a gyerekekkel. Az agyam csak a szépet őrzi. És nem is baj szerintem.

Nem, és elég sok mindenben kellene változtatni.

Nyilván nem látok bele abba, hogy mi történt anno, amikor megismerkedtek, meg hogy mi ment bennük végbe, de a sztorikból, amit hallottam, sztem az történt, hogy mindkettő úgy érezte, hogy kiszalad már az időből, és hát összejöttek az első vmennyire szimpatikus emberrel, akivel találkoztak, nem ismerték meg egymást eléggé, amikor meg már egyértelmű volt, hogy nagyon sok mindenben nem értenek egyet, nem váltak el... hogy miért, nem tudom - nem tudom, hogy azért, mert ciki, vagy mert azt hitték, az rossz a gyereknek, vagy még anyagiak miatt az elején, aztán beletörődtek.

Ráadásul mindketten nagyon rossz szülői példát láttak otthon, annyi különbséggel, hogy anyám tudta, hogy rossz, apám meg bele sem gondol, mert beleverték azt, hogy az a normális - ő abban a családmodellben nevelkedett falun, hogy a szülő, a gyereknek kuss van, és nem szólhat egy rossz szót sem a szüleire, nem szabad velük nem egyet érteni.

Egyéb problémák meg:

- kicsit hímsoviniszta gyereknevelés, öcsém a kedvenc, mert ő fiú; tőle sokkal kevesebbet vártak el minden téren

- anyám mániásan hisztériásan túlféltő - mind a mai napig megpróbál minden apróságba beleszólni, csak most már én mindig visszaszólok neki, hogy "Én majd eldöntöm magamnak", vagy ha nagyon elkezd kapálózni, akkor "Örülj, hogy mesélek magamról, mert ha nem, akkor nem is fogok veled beszélni"... az akkor azért helyrerázza egy kicsit. És itt tényleg piti dolgokról beszélünk, nem életveszélyes dolgokról próbál lebeszélni... hanem hogy pl. ilye-olyan időjárásban kimenjek-e az utcára, meg ha igen, milyen nadrágban és kabátban, vagy milyen márkájú cipőt vegyek magamnak

- betegesen elszámoltattak mindig mindenről, kikukázták az összes szemetemet, elolvasták szemrebbenés nélkül a naplómat, ami nem is volt elöl, aztán ki voltak akadva, hogy nem szépet írtam róluk

- folyamatosan fikáztak és szekáltak minden miatt, főleg a súlyom miatt, ami visszanézve nem volt sok, egészséges volt a BMI-m is, nem voltak egészségügyi gondjaim, és ráadásul mindannyian nagyobb darabok voltak akkor... amit jól csináltam, azért nem dicséretet kaptam, hanem az az ő genetikai állományuktól a minimum

- tiltottak a kortársaimtól, aztán csodálkoztak, hogy miért nincsenek barátaim, és megvádoltak azzal, hogy azért, mert elviselhetetlen természet vagyok

- apám kb. vallásos szeretettek szerette az anyját, aki egy gonosz, áskálódó szemétláda volt, össze-vissza hazudozott nekünk, hazugságokkal próbált öcsémmel minket egymásnak ugrasztani, nagybátyámmal kézenfogva ki akarták semmizni apámat (csak lebuktak)

- öcsém meg nyilván kihasználta azt, hogy mindig neki kedveznek, megrészegült a hatalomtól, és ott rúgott belém, ahol tudott... játszotta a kiskirályt, látta, hogy viselkedhet úgy még huszonévesen is, mint egy 5éves hisztis óvodás kislány, a szüleim akkor is neki adtak igazat (pl. véletlenül levertem egy kupakot, és Shakespeare-színjátszást megszégyenítve beviharzott a szobába, hogy "hát ennyire nem lehet tisztelettel lenni arra, hogy én most TANULOK?")... nekem meg, amikor neki kellett vmi, csicska hoppra kellett ugranom, fordítva sosem... pénzt lejmolt tőlem, amit sosem adott meg...

Mostanra amúgy egészen tűrhető lett a viszonyunk. Igazából csak eljutottam arra, hogy sajnos ezt dobta a gép, és attól nem lesz jobb semmi, ha a sebeimet nyalogatom és próbálom magam védeni.A szüleim megöregedtek és lenyugodtak, öcsémnek meg most már, a nagybetűs életbe belépve gondolom, meg kellett tapasztalnia, hogy hát a munkahelyén nem ő a kiskirály, és a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy az én létem idegesíti őfelségét, és ő is lenyugodott pont ezért vmennyire :D.