Az mennyire normális, hogy egy családban csak a szülők végeznek házimunkát és a nagy kamaszok csak koszt termelnek és kérésre se segítenek?
A hugomeknál csak ő az aki magától nyúl a seprűert, felmosóért vagy nekiáll mosogatni, mosni, ha látja van mit. A férje segít, néha magától is megcsinál ezt azt. A kamasz lányuk azonban kéthavonta egyszer nagy duzzogva mosogat el, mert ő utál mosogatni. Csak a saját ruháját mossa, de nem szedi le soha a ruhákat csak a sajátjait és onnan öltözne, ha a szülei nem szednék le a ruhákat. A pultot nem törli le maga után, ha eszik csak magára gondol, vécét vagy mosdókagylót egyszer se takarított még. A szobája nagyon koszos, egyszer benyitottam, de inkább ne tettem volna. Hiába az unokahugom (jo nagy a korkulonbseg) csak egy igénytelen, lusta, önző gyereknek tartom. Egyszer azt mondta mashol se kell segiteni a gyerekeknek a szuleinek es o olyan faradt a tanulastol. (Tanulni még sose láttam).
Nem ertem hugomekat se. Masok szerint ez normalis?
Szerintem nem normális, de több oka is lehet: 1) ha eddig nem várták el tőle, hogy segítsen 2) kamaszos lázadás 3) tényleg fáradt.
Ha kisebb korában nem várták el tőle, hogy besegítsen, akkor nehéz lesz ezt pont kamaszkorban megváltoztatni. A tanulás dologra vissza lehet úgy vágni, hogy a szülei pedig dolgoznak, ennyi erővel akkor nekik sem kell főzni, mosni, takarítani és - ha úgy vesszük - vásárolni, számlát befizetni. De ha szerinte rendben lenne az, hogy egy szemétdombon él víz, villany, net stb. nélkül úgy, hogy nemcsak, hogy nem főznek rá, de még a hűtő is üres...
Normálisnak nem mondanám de elég általános jelenség.
Egyébként én elég tisztaságmániás vagyok és zavar a rendetlenség is, de én az a fajta vagyok aki pár napig kényelmesen él, aztán rendet tesz a pihenőnapján.
Viszont amíg otthon éltem nem szerettem házimunkát végezni és már-már el is hittem magamról hogy rendetlen vagyok. De nagyon zavart hogy bármit csináltam gyerekként sose dicsértek meg, sőt még egyszer átment rajta anyám a porszívóval pedig nem végeztem hanyag munkát. Apám meg egy zsémbes alak, konkrétan odaosont mellém mikor mosogattam és figyelt és mindenbe beleszólt, pl. most azt miért oda teszem a szárítón, miért úgy fogom a szivacsot stb. Úgyhogy hagytam őket hadd csinálják ahogy akarják én a minimálisat intéztem magam körül, közben jajveszékeltek hogy mennyire trehány a gyerekük.
Hozzáteszem a kedvenc gyerekük lakása úszik a koszban és én és ők is többet takarítottak nála mint a sajátunkban, de az nem gond.
Normális, ha ők ezt annak tartják.
Amikor én voltam gyerek, a szüleim elváltak egy anyu egyedul nevelt bennünket. A húgom meg én végeztük a házimunkák egy reszet: a húgom a szobákat takarította, én a konyhát és én főztem, mosogattam, anyunak csak hétvégén kellett főznie.
Az én gyerekemnek nem kell házimunkát végeznie, mert én itthon vagyok, rá is érek megcsinálni és szeretem is. A kötelező feladata a kutyája ellátása és a szobájának a rendbentartasa. Kérhet bármikor segítséget és ő is segít, ha megkérem.
Alapvető dolgokat mondjuk megcsinál, tehát ha eszik, eltakarít, elmosogat maga után.
Venni kell egy mosogatógépet. Az én életem ezzel egy teljesen új dimenzióba került.
A következő lépés egy szárítógép lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!