Ha kisgyermekes rokon megy látogatóba, kinek a felelőssége odafigyelni... ?

Persze, a vendéglátó érdeke, hogy az értékes, sérülékeny stb. tárgyakat elpakolja...

De hogy pakoljam el pl. a 160 literes akváriumot, ami ráadásul minden gyereknek nagyon érdekes, vonzó? A gyerek nem képes megérteni, hogy ne püfölje a frontüveget, de a szülőnek fel kellene fognia, hogy ne engedje neki...

Én úgy oldottam meg, hogy ha feltételezem az anyukáról, hogy képes és hajlandó a gyerekét kontrollálni, akkor meghívom.

Ha olyan anyuka, akit nagy ívben ... bele, hogy mit csinál a gyereke, akkor nem hívom meg. Ez van, nem akarok veszekedni senkivel.

Alapvetően a szülőké a felelősség.

Viszont vendéglátóként elpakolnám azokat a dolgokat stb,tehát "veszélyteleníteém" nagyjából a terepet

Vendéglátóként amit lehet, elteszek, vagy "körbekerítem", hogy ne lehessen egyszerüen hozzáférni. (Tudom, hogy egy gyerek borzasztó találékony, de így legalább idöbe telik neki odajutni és közben van idö arra, hogy észrevegyék.) Értékes könyvet, vázát, stb nem hagyok elérhetö magasságban.

Szülöként kötelességem arra figyelni, hogy a gyerek ne okozzon kárt a vendéglátónak (meg magának), amennyire csak lehetséges. Ha úgy érzem, a gyereket nem vagyok képes kordában tartani, akkor nem megyek vele olyan helyre, ahol ez probléma lehet.

AZ jó dolog, ha a gyereknek van lehetösége felfedezni dolgokat, de ezt ne máshol tegye, ahol a vendéglátónak ebböl kára lehet, pl az említette akvárium, a gyereket úgy odaengedem, ha csak nézi azt, de ütögetni nem engedem.

Vendéglátóként igenis rászólok arra a szülöre, aki nem figyel oda a gyerekre, akkor is, ha sértödés lesz belöle.

Szülöként meg természetesnek veszem, hogy a gyerekre azok a szabályok vonatkoznak máshol, amit ott a vendéglátó állít fel, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Ha nagyon zavar, akkor vagy nem megyek oda többé, vagy a gyereket nem viszem magammal.

"Én ha vendéget hívok, igyekszem figyelni arra, hogy vendég legyen. Mi a jó abban, hogy még egy normális beszélgetésre sincs lehetőség, mert ő bébiszitter folyamatosan?"

Ez elvileg szép is lenne, de nem mindig megvalósítható. Ha olyan bútorok vagy nagyobb tárgyak vannak, amit nem lehet elpakolni, akkor igenis a szülönek oda kell figyelnie a gyerekre.

Ha mindkét fél tudja, hogy a gyerek sok odafigyelést igényel, akkor ne tervezzenek önfeledt beszélgetést, vagy hívjanak valakit, aki közben a gyerekre felügyel.

Ha en vagyok a vendeglato akkor amit lehet elpakolok es keritek egy dobozt vagy nagy szatyrot, amibe belerakom a nalam levo gyerekeket erdeklo es biztonsagos jatekot.plus regi kemenylapos mesekonyv kabalak dormogo domotor mazagin.ha nincs ilyen pech de akkor szolok az anyukanak hozzon mar a gyereknek valamit mert itt meg egy pinponglabda sincs.

Es elrakom ami ertekes egy szinttel feljebb.

Ha megjonnek akkor meg kozlom az elejen hogy a gyerekre tessek vigyazni valamelyik zulonek mert sajnos vannak konyvek es egyebek amiket nem tudtam elpakolni es nehogy raboruljon vagy baj legyen.

Ha en megyek en viszek mindig sajat jatekot es ha kedvem tamadna a gyereket lepasszolni akkor azt egyertelmuen teszem hogy tessek tidsz ra vigyazni? Legyszi nehogy valami baj legyen. De eleve olanra nem biznam aki ezt nem akarja vagy szerintem nem is tdja vallalni.

Ha meg ram soznak veletlenu gyereket (ezek szerint mint rad hogy te mentel utana), akkor 15 perc mulva folkapom a gyereket odaviszem anyjanak vagy apjanakes monom nez kit hoztam! Tessek odadlak anyanak mert mar ramolni akartad a konyveket es azt nem szabad.

Egy évvel ezelőtt volt 4 és 5 éves a fiam, és a lányom. A sógoréknak akkor vot 6 éves a kislányuk. Amikor jöttek, ez a kislány szó szerint rombolt. Kipakolta az ágyneműt, azon ugrált. Nem volt olyan játék, ami a kezéből éppen került volna ki. Ha más nem, hát apró darabokra törte a zsírkrétát. Szóval eléggé eleven volt. Aztán egy két látogatás után elbeszélgettem a szülőkkel, hogy nekem is van két gyerekem, de ilyeneket nem csinálnak. Persze meg sem hallották. Aztán mikor levette a polcról a fejlesztő könyvet, ami fontos volt a kisfiamnak, rászóltam, hogy tegye vissza. Visszarakta, majd amíg kimentem a konyhába újra le vette, és kitépkedte a lapokat. Az anyja meg ott ült mellette és végig nézte. Na akkor durrant el az agyam. Azóta ha jöttek, leültettem a gyereket egy kis székre, és onnan nem mozdulhatott, amíg nálunk voltak. Kevesebbszer jönnek, de amikor ott vannak, határozottan megmondom neki, hogy mihez nyúlhat, és mihez nem. A gyereket nagyon sajnálom, de ha szülők nem tudják megnevelni, annak ne mi igyuk meg a levét.

Fordított esetben is így gondolkozom,hogy ha mi megyünk valahova, akkor az én felelősségem figyelni a gyerekemre. Ha gyermektelen vendéghez megyünk, akkor viszünk egy színezőt, babát vagy kisautót, így el tudják magukat foglalni, amíg mi beszélgetünk. Vagy addig nézhetnek egy mesét.

Sok válaszoló arról beszél, hogy ami olyan, azt elteszi a gyerek elől. Helyesen teszi.

Viszont - amiket én is írtam feljebb - van, amit nem lehet eltenni!

- Egy szekrényfiók az alsó régióban, amit a gyerekek szeretettel szoktak kihúzni, betolni. Ilyenkor csukhatja oda az ujjait úgy, hogy sír (persze, hogy fáj neki), esetleg - mint írtam - le kellett vágni a gyerek 3 (három) ujját!!! Ami legfájóbb lehetett a szülőnek, hogy évek múlva a gyerek megkérdezte a szüleit, hogy miért nem vigyáztak rá!!! Na, ezt tessék elképzelni szülői bánat nélkül! Késő bánat - eb gondolat.

- Más ilyen veszélyforrás lehet az alul is üvegezett szoba- és vitrinajtó. Ezt nem lehet eltenni a gyerek elől!! Odamegy, összeakadnak a lábai, orra esik - máris berámázza a kis fejét és folyik az arcából a vér, netán örök heget hagyva maga után. Ezek a veszélyforrások és ezért kell a gyerekre vigyázni, természetesen a szülőnek.

Amikor a szülő azt mondja, hogy nem baj, ha elesik (netán sír is), felkel és minden rendben. Igaza van, de csak olyan esetben ha pl. megbotlik a küszöbben, beveri a fejecskéjét az ajtó rámájába. Sír, de majd elhallgat. Igaz, de ilyen esetben is lehet koponyatörés az eredmény! Egy pici gyereket egy pillanatra sem szabad téveszteni szem elől!!!