Fiatalok, akik külön élnek a szülőktől, de támogatnak titeket! Szoktatok félretenni a zsebpénzből, vagy mindet elköltitek? Hogy tesztek félre, van valami rendszer, vagy "ami megmarad" alapon?

Hagyjátok már a kérdezőt!

Normális családban, ha megtehetik, miért kulizna egy nappali tagozatos?

DOlgozhat még éppen eleget.

Nem leszek népszerű a hozzászólásommal, pontozzatok le nyugodtan..

Én egyetemre járok és NEM TUDOK dolgozni mellette, mert olyan szakra járok ahol rengeteget kell tanulni és emellé még elolvasni heti szinten 300 oldal kötelező irodalmat. Felvettek államira, de ha nincs meg a 3.5ös átlag automatikusan átraknak fizetősre, ami 360/félév.

Emiatt nem dolgozok, 21 éves vagyok, férfi, heti 4x járok kosarazni+tanulok és ennyi az életem.

A szüleim fizetik az albérletet, ruháimat, tankönyveket, illetve havi 60 ezer Forintot kapok kajára amiből durván 10 ezret félreteszek minden hónapban.

A szüleim jól keresnek, szívesen támogatnak de nem élek vissza a támogatással és nem fogok tőlük Iphonet vagy márkás ruhákat kérni.

5 éve fejeztem be az egyetemet. Havonta kaptam 20-30 ezret a szüleimtől, mellette szociális és tanulmányi ösztöndíjat, ez így összesen kitett kb. havi 60-70 ezret, ennyiből éltem, ebből fizettem magamnak mindent, kolidíj, utazás, kaja, tanszerek, szórakozás stb. és mindig maradt belőle. Mondjuk nekem a hobbijaim többnyire olyanok, amikhez nem kell sok pénz, ezen is szerintem elég sok múlik. Illetve a másik, hogy nem jártam és azóta se járok soha ok nélkül boltba, csak akkor, amikor valami konkrétat akarok venni. Nem szoktam csak úgy időtöltésként nézelődni. Ezért nincs olyan, hogy impulzusból megveszek valamit, amire nincs is szükségem.

Dolgozni én sem tudtam, mert hétköznap óráim voltak, amikre be kellett járnom, hétvégén meg tanultam. Annak nem láttam volna sok értelmét, hogy hétvégén eljárok dolgozni, és a munkával ugyan keresek pénzt, viszont e miatt sokkal kevesebb időm és energiám marad tanulni, rosszabban teljesítek a vizsgákon és elesek a tanulmányi ösztöndíjtól.