Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, hogy beszéljem meg a családdal, így csak 1-2 véleményre lennék kiváncsi. A végén úgyis nekünk kell megoldani Deazértna?

Én nem vagyok maradi, de ez durva :(

Nem a kérdezővel van a baj, mert nem a szám sok.

Az a kemény, hogy egy 33 éves férfi egy kislányra nyomult.

A férjem 30 éves és kicsi gyerekünk van.

A kérdező apja helyében úgy megvertem volna ezt a pasit, mint a lovat.

Ugyanebben a cipőben jártam 16 évesen. Összejöttem egy 33 éves pasival. Az én szüleim az első sokk után megbékéltek, mert egy normális, dolgos pasi volt, saját lakással stb. Úgy voltak vele, legalább nem egy link, piás fiúcska, aki bele vinne a rosszba.

Együtt voltunk 5 évig majdnem és amúgy jó is volt, sokat jöttünk-mentünk, kirándultunk, mellette nőttem fel. A te korodban én is halálosan szerelmes voltam és biztosra vettem, hogy ő lesz a férjem, gyerekeim apja, büszke voltam rá, hogy ilyen fiatalon ilyen komoly kapcsolatban élek, megtaláltam a párom.

Aztán 20 éves korom körül valami megváltozott. Mikor csajos estéket tartottunk a lányokkal és láttam őket ismerkedni, kacérkodni, számot cserélni nekik tetsző srácokkal... majd pár nap múlva hallgatni a beszámolót milyen volt az első randi, látni milyen jó az újdonság varázsa... lassan rádöbbentem, hogy még nem is éltem, hogy mennyi mindenről le fogok maradni és lassacskán elfáradt a kapcsolatunk.

Most én vagyok 33 és el nem tudom képzelni, hogy bármit akarjak egy 16 éves fiútól.

Akkor nagyon komoly felnőttnek láttam a párom, most vissza gondolva nagyon gázak lehettünk együtt az elején, nem is értem miről tudott velem beszélgetni vagy nem tudom.

Ő már 50 és soha nem nősült meg, nem lett igazán komoly kapcsolata azóta sem. Még mindig a 18-20 éves kéne, csak már egyre nehezebben talál, a korabeliekkel valahogy nem jön ki. Na most látom utólag, hogy bizony igenis volt vele valami gáz, amiért annyi idősen engem akart.

Szerencsém volt, mert nem lett gyerek, házasság, bár szó volt róla, ő benne lett volna.

Ne hamarkodd el. Annyit fogsz még változni. Tudom, most úgy érzed ennél felnőttebb nem is lehetnél, neked ne dumáljon senki, de hidd el, sok víz lefolyik a Dunán még...

Nem mondom, hogy szakíts, élvezd a kapcsolatot ha jól esik, ha ő az igazi 3 év múlva is az lesz, nem hajt a tatár.

Visszagondolva a tini éveimre... Huh én is nagyon felnőttnek éreztem magam.

Teljesen megvoltam győződve arról hogy azok a döntések amiket hozok, csak a javamra válhatnak és teljesen minden pozitív.

Olyan vad voltam, meggondolatlan, és naiv, és elképesztő az, ahogy visszatekintek nem ismerem meg magam. A mostani énem nem tenné meg azokat a dolgokat, most már elképesztő más a felfogásom, közelítve a 30X-hez.

Én rettentő döntéseket hoztam, lázadtam, a családom ellen fordultam, pedig most már tisztán látom hogy egy ilyen helyzetben ugyanígy reagáltam volna. Nem tanultam tovább, mert folyton az ugyanolyan lázadó fiummal akartam lenni, olyan szerelmes voltam hogy már szinte fizikai fájdalommal járt ha egy percig nem voltunk együtt. Ez egy bántalmazó "toxikus", nagyon "szenvedélyes" kapcsolat volt, a srác folyton ütött-vágott, a végére már annyira bonyolult volt... Kórházba kerültem, eltörte az arccsontomat, pár bordámat, az anyám könyörgött nekem a kórházban hogy ne vonjam vissza a feljelentést (kötelező az orvosnak ilyenkor eljárást indítani "ismeretlen tettes" ellen, hisz nem mondtam el a nevét) és én basszus ennek ellenére is szerettem!

Végül lezáródott ez a "gyönyörű" kapcsolat, főleg anyám hatására. Egy ideig gyűlöltem őt, de ha ő nincs, az ember engem biztos megölt volna.

Tudom a te párod nem ver téged, teljesen más a szitu, ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy tiniként az ember valahogy teljesen más irracionális világban él, valószínűleg ha 18 évesen megházasodtam volna egy nagyjából egészséges 35 éves úriemberrel (azért nem egészséges, hiszen ilyen idősen kva gáz ilyen fiatal lánynak udvarolni) nem lett volna akkora hiba, mint amit amúgy elkövettem, de nem sokkal sokkal jobb. Nyilván egy kommentel nem lehet meggyőzni, mivel engem anyám folyamatos könyörgése, sírása, támogatása és szeretete se tudott. De félek hogy megfogod bánni, és azt is hogy eltaszítod magadtól a szüleidet. Én mindent megtettem ennek érdekében, az én anyukám levakarhatatlan volt, talán hibáztathatnánk őt is, hisz már akkor felnőtt voltam, de ő egy igazi anyuka aki bármire képes hogy a gyereke egyáltalán életben maradjon. Szóval nagyon hálás vagyok hogy ilyen szüleim vannak, ha visszaemlékezem, ők mindig! mellettem álltak, bárhogy szídtam őket és borzalmasan szégyenlem magam azért ahogy akkor bántam velük... :(

Leginkább ezt bánom, mert annyira jó emberek, most hogy teljesen rendben van és közeli a kapcsolatunk rájöttem hogy mennyire jófejek, és én mennyi időt elpazaroltam egy hulyegyerekre miközben nekem ilyen család állt a hátam mögött.

Szóval úgyse fogod átgondolni, nem követsz el visszafordíthatatlan hibát, hisz elválni el lehet... De az nagyon nehéz. Inkább csak éljetek együtt, és azt is megértem hogy akkorra szeretnéd az esküvőd dátumát, mint mikor eljegyeztek de nekünk is így van mégis sikerült eljegyzés után 2 évig jegyben járni és mégis szeptember 21-én jegyzett el, és szeptember 21-én hazasodtunk össze (nyilván ez egy másik egészséges kapcsolat) és együtt vagyunk 7 éve. 18-éves voltam mikor szakítottunk a toxikus sráccal, és 21 éves voltam amikor megismerkedtem a mostani ferjemmel.

22 éves koromban jegyzett el, és 24 majdnem 25 éves voltam mikor összeházasodtunk.

Minek annyira sietni, még csak 2 éve vagytok együtt, és együtt se éltek... Ott ismerszik igazán az ember, mikor együtt éltek, nekünk is nehéz volt az egymáshoz való alkalmazkodás.

Hátha kicsit segíthettem, nem ismerlek de ha nem is annyira durván, kicsit magamra emlékeztetsz. :(

Nem vagyok anya de ha az leszek és megtudom, hogy a 16 éves gyerekemre egy 33 éves hapsi mászik rá ....

Először is szarrá verem a férjemmel együtt aztá feljelentem a p×csába kiskorú megrontása miatt. Beteg állat

56-os

Ti kerülnétek hatalmas bajba,börtön,meg lányod még inkább a 30+as pártját fogná.