Rosszul vagyok egy fogyatékos rokonomtól. Mit tehetnék?
Van egy fogyatékos unokatestvérem. Már felnőtt. Az a bajom, hogy akármikor találkozunk családi összejöveteleken, fizikailag rosszul vagyok tőle. Amint meglátom, érzem hogy felmegy a vérnyomásom. Nem tudok vele egy asztalnál enni, mert szürcsöl, csámcsog, visszaköpi az ételt a tányérba, teli szájjal kiabál, annak velejáróival. Nagyon hangos, nagyon dacos, néha követelőző. De nem is ez a bajom vele, szegény egy szót sem szól, de ha meglátom nem is olyan mintha a hideg, hanem mintha valami rossz zsibbadás futna végig rajtam. Ha tudom hogy nagyobb családi összejövetel lesz, előre ideges vagyok, enyhe gyomorgörcsöm van, mert tudom, hogy ott lesz és órákon át el kell viselnem.
Kéthetente találkozunk, szóval nem napi a kapcsolat. Mit tegyek? Menjek pszichológushoz? Vagy ajánlotok valamilyen könyvet ebben a témában? Ilyenkor, amikor nincs a közelemben csak sajnálatot érzek iránta, de amikor egy légtérben vagyunk, ki tudnék szaladni a világból. Nem utálom vagy ilyesmi, baromi rossz neki is meg a szüleinek is. Hogyan érzékenyíthetném magam vagy mit tehetnék, hogy ez a rossz érzes, viszolygás elmúljon? Nem szeretnék rossz vagy kirekesztő ember lenni, bűntudatom is van, hogy ennyire nem tudok vele mit kezdeni. Voltatok esetleg hasonló helyzetben?
Én 19 éves nő vagyok, az unokatestvérem 32 éves nő, értelmi fogyatékos és tolószékes.
29-es, én egy homoszexuális mellett tök jól tudok enni. Az egyik legjobb barátom is meleg és soha, az élet semmilyen területén nem éreztem viszolygást. Mi az, hogy egy undor nem jogos? Bocs, de nem én döntök erről. Sőt, mindent megteszek ellene. De attól még van. ha nem tennék meg mindent, nem vigyáznék rá, kifarolnék minden találkozásból.
Én azt tudom neked felajánlani, hogy vegyük fel a kapcsolatot, összekötlek a családtagjaimmal, ők minden segítségnek örülnek. Vigyázz rá pár napig és nézzük meg hogy bírod. Mert apám pl. egy elég erős jellem, megcibálta az élet, mégis teljesen kikészül, főleg lelkileg.
32, attól még más érezhet viszolygást a melegektől.
Azért nem jogos, mert el tudnád kerülni, ha mernél konfrontálódni. De direkt hozod magad ilyen helyzetbe.
Nem szükséges, önkénteskedtem szociális otthonban, pontosan tudom milyen ez. Mondom, ezeknek a hátterében a félelm áll, hogy te is ilyne leszel. Ezzel nézz szembe, szerintem így tudsz magadon segíteni.
A lepontozott 24, 26, 28 vagyok.
Valóban nem érthető hogy mit akarsz tőlünk, illetve miért jársz oda. Azt írod a néhánnyal ezelőtti hozzászólásodban hogy szereted őket és szeretsz ott lenni.
A leírásaid alapján ott van ez a sérült rokon akitől hidegrázást kapsz és undorodsz, a szülei akik mindent ráhagynak és rátok is testálnak undorító dolgokat és az anyád aki képmutató.
A felsoroltak közül kik azok akiket annyira szeretsz hogy nélkülük élni se tudsz? 😂
Tényleg nem vágom.
Hosszasan ecseteled a szenvedéseidet, az utolsóban már az apád is ki van készülve, de szeretsz ott lenni és mit nem lehet ezen érteni?
Hát akkor menj. Erre nem lehet mit mondani. Csak ne rinyálj.
De hát pont ezért félsz a konfliktustól mert az a következménye, hogy megbántod őket. Nem jelölöd ki a saját határaidat. Ezen túl kell esni.
Ha meg változtatni akarsz magadon, akkor javasoltam, hogy nézz szembe a saját félelmeiddel.
Ja és a 34-re: mi van? Nincs életed, pasid, barátaid? Ha sose mennél oda mert velük vagy hétvégente, megsértődnének és téged ez éldekelne?
Tényleg nincs saját életed 19 évesen, hogy folyton ott dekkolsz hétvégén?
Kívánok ezentúl is örömteli szenvedést! A troll te vagy, feleslegesen rabolod mindenki idejét a vergődéseddel.
Járj oda kéthetente. De rinyálni nincs jogod. Az a szerencsétlen beteg lány nem fog tudni megtanulni szépen enni és viselkedni a kedvedért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!