Mit tennel, ha evek ota nevelnel egy halmozottan fogyatekos gyermeket, idos korodra valo tekintettel: Be adnad egy intezmenybe vagy elvarnad, hogy egy kozeli rokon (testvere, nagyneni, nagybacsi) gondozza?

Kizárt, hogy elvárnám ezt mástól, még magamtól sem várnám el, mert NEM ELVÁRHATÓ!

Több okból:

- nem vagyok gyógypedagógus/ápolónő/orvos/speciális terapeuta, hogy értsek hozzá, hogyan kell megfelelően gondozni egy halmozottan fogyatékos gyermeket

- az otthonom nem hasonlítható össze egy bentlakásos intézménnyel, ami úgy van kialakítva, ahogyan a sérült embereknek a legmegfelelőbb

- nekem is egy életem van, azt nem áldozhatom fel SENKIÉRT, még a gyermekemért sem.

Ha én már nem tudom ellátni, akkor egyértelműen egy intézményt választok neki.

Nem lehet senkit kötelezni, hogy átvegyen egy olyan terhet, amit nem önként vállalt. És ilyen esetben abban sem tudnék bízni, hogy az erre kényszerített családtag valóban szívvel-lélekkel ellátná, és jó helyen lenne a gyerekem.

Sajnos nagyon sok rosszat lehet hallani és sajnos a bűnügyi hírek közt is olvasni, hogy a tehetetlen családtagot bántalmazza, aki tehernek érzi, és súlyosan elhanyagolják.

Ha a legjobbat akarod a gyerekednek, akkor szakemberekre bízod, akik önként vállalták, hogy erre fogják áldozni az életüket, és szívvel-lélekkel teszik (persze fizetésért, de nem kényszerből).

1. nem vállalnék fogyatékos gyereket, elvetetném

2. intézmény, eszembe sem jutna másra testálni, hogy elbxszam az ő életét

3. aki engem kérne - zsarolna - meg ilyesmire, kiröhögném, és elküldeném a fenébe