Rosszul vagyok egy fogyatékos rokonomtól. Mit tehetnék?
Van egy fogyatékos unokatestvérem. Már felnőtt. Az a bajom, hogy akármikor találkozunk családi összejöveteleken, fizikailag rosszul vagyok tőle. Amint meglátom, érzem hogy felmegy a vérnyomásom. Nem tudok vele egy asztalnál enni, mert szürcsöl, csámcsog, visszaköpi az ételt a tányérba, teli szájjal kiabál, annak velejáróival. Nagyon hangos, nagyon dacos, néha követelőző. De nem is ez a bajom vele, szegény egy szót sem szól, de ha meglátom nem is olyan mintha a hideg, hanem mintha valami rossz zsibbadás futna végig rajtam. Ha tudom hogy nagyobb családi összejövetel lesz, előre ideges vagyok, enyhe gyomorgörcsöm van, mert tudom, hogy ott lesz és órákon át el kell viselnem.
Kéthetente találkozunk, szóval nem napi a kapcsolat. Mit tegyek? Menjek pszichológushoz? Vagy ajánlotok valamilyen könyvet ebben a témában? Ilyenkor, amikor nincs a közelemben csak sajnálatot érzek iránta, de amikor egy légtérben vagyunk, ki tudnék szaladni a világból. Nem utálom vagy ilyesmi, baromi rossz neki is meg a szüleinek is. Hogyan érzékenyíthetném magam vagy mit tehetnék, hogy ez a rossz érzes, viszolygás elmúljon? Nem szeretnék rossz vagy kirekesztő ember lenni, bűntudatom is van, hogy ennyire nem tudok vele mit kezdeni. Voltatok esetleg hasonló helyzetben?
Én 19 éves nő vagyok, az unokatestvérem 32 éves nő, értelmi fogyatékos és tolószékes.
Szerintem állj kicsit a sarkadra és mondd meg nekik. Itt nem arról van szó, finnyáskodsz hanem, hogy a kialakult lelkivilágodban nem nagyon tudod ezt a helyzetet kezelni. És tényleg, ha csak nem vagy rászorulva akkor kár erőltetni. Semmi értelme, hogy csak "gazdagabb"leszel egy csomó rossz élménnyel. Később esetleg komolyabb lelki problémáid is lehetnek belőle, ezt komolyan kell venni.
Ha kell valamit feltétlenül segíteni akkor segítesz nem? Pl arrébb vinni, elpakolni utána megetetni én nem tudom. De, minek kéne elviselned a gyomorforgató részleteket? Ő sem tehet róla, hogy nem tud rendesen enni és te sem arról, ha az egyébként teljesen érthető dolgoktól elmegy az étvágyad. A te szüleidnek meg neked kéne a fontosabbnak lenni.
De én úgy látom, hogy ilyen begyöpösödött gondolkodású szülők mellett nem fogod tudni szép szóval megbeszélni, ezért mondtam, hogy állj ki kicsit magadért. Attól, hogy nem merik bevallani a probléma még ott van és nincs megoldva.
Ne legyen bűntudatod, ez teljesen normális reakció. És bárki bármit mondd, teljesen érthető is.
Hogyha pl van egy ember aki nem bírja a disznóvágást akkor minek erőltetnéd rá, hogy márpedig vágja le? A kolbász nem csinálja meg magát... Minden ember különbözik.
Egyébként tudod, hogyha ezek a rokonaid annyira elfogadóak lennének, akkor téged is megértetnének. Ez mi, ha nem kirekesztés? Miért kell megkeseríteni mások életét azzal, hogy rájuk erőlteted a bajaidat? Ez nekem inkább kicsit rossz indulatú és téged csak ne akarjanak ilyenekre ránevelni.
Mondom, állj ki magadért, mert más nem fog! Mondd meg ez a helyzet, elmondod milyen kompromisszumokra vagy hajlandó és kész. Ha nem képesek felfogni akkor te neked miért kéne rájuk hallgatni?
A közös evéseknél próbáld meg, hogy nagyon minimálisat eszel csak. Akkor nincs az, hogy nem eszel a többiekkel, de neked sem kell néhány falatnál több ideig szenvedned. Annyit csak le tudsz eröltetni.
Azt a részét meg nem is értem, hogy hogy hagyhatnak másra egy ilyen beteg embert, hogy várhatják el mástól, hogy cserélje a betétjét. Ha intim betétről van szó, akkor odafigyelhetnének a szülők, hogy azokon a napokon ne hagyják másra. Vagy ha nem betét hanem pelenka, akkor meg pláne érthetetlen számomra...
Nem hagyhatod ki az ilyen alkalmakat?
Mond hogy nem szeretnél elmenni.
Teljesen átérzem amiket írsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!