Felháborító, hogy otthonba tenném az anyámat? Miért?

#52

Kérdező!

Én már megadtam neked a válaszom a saját elképzeléseimről a 12-es válaszomban, 72 éves vagyok.

Az élet egyetlen igazsága, hogy mindenki lesz öreg, aki nem hal meg időnap előtt. Te is és akkor majd megérted, hogy mi a gond!

Itt nem az a kérdés, hogy otthon vagy nem otthon, mert arról rendszerint mindkét félnek az évek során változik a véleménye. Anyádnak is, neked is.

A ti esetetekben az a gond, hogy az 52 éves, makkegészséges, aktív anyád MOST kijelentette, hogy nem akar öregotthonba menni, te meg közölted vele, hogy DE pedig te beteszed.

Ennyi a történet és nem több!

"Azért régen még nem az volt a szokás hogy 30 évesen szültek hanem 18-20. Szóval a mostani apolasra szoruló emberek gyereke javarészt már nyugdíjas. "

Ez egyáltalán nem igaz, én 60 éves vagyok, és még böven nem nyugdíjas, anyukám meg 87, és annak idején az iskolában nem volt öreg anyuka, a többieknek sem volt fiatalabb, inkább pár idösebb fordult még elö.

Szóval mire nyugdíjas lennék, addigra anyukám már nem valószínü, hogy él - habár szeretném -, emellett nem is egy településen élünk, és neki eszébe sem jutna elköltözni onnan, ahol leélte az életét, ahol ott vannak az ismerösök, barátok.

Ha gondozásra szorulna, akkor csak egy otthon maradna, mimt egyetlen lehetséges megoldás. Ezzel ö is egyetért, mert nem begyepesedett valaki!

Szerintem egyébként az otthoni ápoló sokkal humánusabb, és miért lenne nagyobb eséllyel gorombább, mint egy otthonban dolgozó. (Én ismertem több öreglányt, akikhez kijártak vagy ott is laktak "erdélyi asszonyok", mosni, főzni, takarítani vagy ápolni is, és többségük elégedettek voltak velük - aki nem, az meg egyébként is híres volt arról, hogy semmivel nem elégedett.)

Valahol megértem anyukádat, nem akarja még temetni magát előre, na meg az erősen is sértheti, hogy te nem az ő megoldását akarod választani.

Egyébként persze valahol logikus gondolat, de felesleges volt ilyen korán felhoznod. Nem biztos, hogy nem hozza úgy az élet, hogy nem is lesz rá szükség, vagy nem te mész el előbb, vagy lesz rá akkor is pénzed, vagy nem kell-e pont hazaköltöznöd vagy nem gondolod egészen másképp... stb. Ismerek olyat is, aki gondolt egyet és eltartási szerződést kötött, mert a leendő örökösei nem néztek rá, pláne ha mondjuk külföldre költöztek. És néha akad egy normális segítőkész szomszéd is, ingyen.

Szóval ha tényleg nem tudja ellátni magát, majd akkor érdemes rajta elgondolkozni. Ez meg valakinél hatvanvalahány, másnál meg csak kicsivel száz előtt következik be, és néha csak pár évet jelent napi szinten gondoskodni, néha akár sokszor tízet.

"az ember, amikor gyereket vállal, általában tudja, mivel/milyen lemondásokkal jár"

Nem, nem tudja, maximum hallott róla, de fingja sincsen. Szóval ha pár dolog meglepetésként éri akkor meggondolhatja magát és bedughatja egy otthonba.