Felháborító, hogy otthonba tenném az anyámat? Miért?

Az én már tényleg öreg, de még aktív szüleim azt mondták, ők már kinéztek egy otthont, ha úgy alakul, én eléggé csodálkoztam, mert főleg anyám nem az a társasági, apám meg túl kényelmes hozzá. Viszont mikor lett volna lehetőség, hogy ha már majdnem mindennap át akarnak jönni (dettó ő ötletük), csak egy órányival közelebb költözzenek, és csak egy utcányira tőlünk, ráadásul sokkal komfortosabba, ahol lett volna pl. normális meleg víz, már kijelentették, hogy "ó, öreg virágot nem lehet már átültetni". Ezt is megértem, ott mindent és mindenkit ismernek a szomszédoktól a háziorvosig, nincs kedvük selejtezni, pakolni... Szóval más az elmélet, mint a gyakorlat. Ők fognak dönteni, hacsak nem szorulnak gondnokságra.

Tudtommal egy normálisabb otthon meg egy lakás ára, általában nem elég a nyugdíj plusz valamennyi (a házi ápoló meg még drágább).

Ó, a sok képmutató széplélek, akinek fogalma nincs mivel jár egy otthon ápolás! Osztják az észt, de nem tudom mit csinálnának, ha oda kerülne a sor.

Kérdező! Én 50 vagyok és ha ez szóba kerülne, nem megsértődnék, hanem határozottan támogatnám a gyerekeim ilyen irányú döntését.

Milyen jogon várja el bárki, hogy a gyereke tönkretegye a saját életét és a gyerekeiét is? Mert egy ilyen teher nem csak a gondozót amortizálja le, hanem kihat az egész családra, férjre, gyerekekre.

Én azt remélem, hogy nem kerül sor arra, hogy kiszolgáltatott legyek a gyerekeimnek. Idegennek sem, de mégis ki mossa ki a kakit? A két fiam? Felváltva? Vagy melyiknek tegyem tönkre az életét? Vagy a menyeimnek? Közvetve az unokáimnak?

Mindent megteszek, hogy még sokáig éljek erőben, testi és szellemi egészségben és remélem meghalok, mielőtt pelenkázni, etetésre szoruló roncsként kezdek vegetálni, mert az nem élet. Egészségügyit végeztem, tudom mit beszélek.

Anyád meg túlreagálta. Simán lehet valami örökletes ok miatt ő is az anyja sorsára jut, úgyhogy durci helyett, inkább felelősen kellene a jövőbe tekintenie!

Lehet itt lelkizni, de inkább felelősséget kell vállalni idejében önmagunkért!

Akik szakmai szemmel indokolják, hogy jobb az otthonápolás, azok feláldozták az életüket a szüleik otthon ápolásáért?

Vagy a nagy szakmaiságban felléptek hivatalosan az otthonokban a négy fal között zajló szabálytalanságok ellen?

Anyud azert haborodott fel, mert o tett egy kijelentest. Az o koraban még egeszsegesen ertheto. Es te erre kozolted te nem vallalnad a gondozasat bedugnad otthonba. Vagyis neki ez jott le az egeszbol.

Hidd el 10 es ujabb 10 ev mulva az o velemenye is valtozni fog es a te kozoesi stilusod is.

Peldaul ha neked most mondana a gyereked anyu ha nyugdijba mesz bekoltoztetlen idosek otthonaba, mert en ugyan nem akarlak kerulgetni, qkkor te is megsertodnel, ha viszont x ev ozvegyseg utan fajo labakkal mar el eo gondolkodnal, hogy a gyereked folyton utazik eli vipagat es hat vegul is nem varhatod el a napi 24 oras felugyeletet tole es hallod gizike es pirike is miylen jol erzik maguk egy otthonban, akkor ha o emlitene ujra anyu lenne kedved egy otthon keresesehez egy ev muovara? Akkor oehet azt mondanad na pont erre gondoltam en is.

Szoval anyud fiatal es talan kisse korai volt ezt szoba hozni.

Sajat tapasutalatbol tudom ilyenkor ha mar mindenaron ez jar a fejedben es aggodsz, akkor ugy talald: anyu en a sajat oregkorom ugy kepzelem el, hogy meg egeszegesen keresek egy otthont es megismerem milyen es idoben bekoltozok. Jo lenne ha ott lennenek barataim es en sokkal nagyobb biztonsagban ereznem magam a napi 24 oras felugyelettel es korombeli tarsasaggal, ha majd mar egyre nehezebben latok el magam es a gyerekeim messzire lesznek tolem. Velhetoen ezt kevesbe veszi sertesnek. Es ha nem is reagal egy iylenre jol de hidd el kesobb a te szavaid fogod visszahallani tole.

Szoval nyugodj le...masokkal beszelgess errol de ne anyaddal.