Szerintetek kinek van igaza? Felháborító, hogy a gyerek inkább maradt a barátaival, és nem ment haza a nagyszülőkkel?
A lányom 13 éves, 7. osztályos. Eddig hordtuk autóval, hoztuk-vittük, idéntől jár "egyedül". Ez azt takarja, hogy a barátaival megy iskolába, és együtt is jönnek haza (többen laknak a környékünkön). Biciklivel kb 5-6 perc az út, 10, hogyha lassan jön, szóval nem kell nagy távra gondolni. Viszont most, hogy itt voltak a hidegek, eső, volt, hogy elvittem én reggel, és vagy a férjem, vagy a szüleim elmentek érte 2-kor, ha végzett. Ha anyukámék mentek érte, akkor ők utána itt is maradtak nálunk, amíg én hazajöttem, utána még beszélgettünk, ilyesmi. De ezt, hogy menni kell a lányomért, mindig megbeszéltük előre, a lányom is úgy készült, sietett ki, stb. Múlt pénteken is elvittem reggel, kérdeztem menjenek-e érte mamáék, vagy hazasétál? Mondta, hogy megy gyalog, mert beszélték a többiekkel, hogy elmennek mekizni óra után, és akkor lehet, hogy még utána eljönne hozzánk pár barátnője. Mondtam, hogy ok, anyukámékkal nem is beszéltem erről utána, nem volt megbeszélve, hogy ők mennek a gyerekért.
Erre felhív fél 2-kor anyukám őrjöngve, hogy ők odamentek 1-re az iskolához, hogy a gyereknek ne kelljen hazasétálni és ő csak annyit mondott, hogy nem kell hazavinni, mert a barátaival megy még ebédelni. És hogy ő direkt ezért hamarabb megfőzött, meg kiálltak a kocsival, elmentek érte, ő meg nem bírt ki annyit, hogy hazamenjen velük.
Utána mondta a lányom, hogy semmi kedve nem volt velük tölteni a délutánt, mert nem hagyják békén, mennek utána a szobájába, és kérdezgetik mindenről, meg akkor megint itt ültek volna este 6-ig, és ő a barátaival akart menni, már hétfőn megbeszélték ezt, és hogy ezért miért ő van lecseszve.
Anyukám még mindig vérig van sértve, félek hogy ez nem múlik el magától. Pedig én is mondtam, hogy most ezen felesleges patáliázni, elbeszéltünk egymás mellett, nem történt tragédia. A lányom nem hajlandó bocsánatot kérni, mert hogy ő semmi rosszat nem csinált, és hogy nem is kérte, hogy odamenjenek érte, ez meg sem volt beszélve.
Hülye félreértés volt. Érthető a mama mérge, mert egy csomót készült, mert azt hitte, ez állandó feladat. De a gyereket is megértem, dehogy mentem volna vele haza 13 évesen a mekis bandázás helyett.
Én valszeg a helyedben bocsánatot kérnék újra a mamától, amiért nem mondtam egyértelműen, hogy maradjon otthon, és megeresztenék egy cinkos félmosolyt, hogy de hát tudod milyenek ezek a kamaszok, sóhaj, hátha ezzel elütöd az élét a dolognak végre.
Az a baj, hogy nehéz az idősödő, fontoskodó nagyszülőkkel megértetni, hogy ne pezsegjenek előzetes megbeszélés nélkül a saját gondolatmenetük szerint.
Egyértelműen a gyerekednek van igaza, illetve neked, hogy nem volt megbeszélve.
Ezt neked kell megbeszélned édesanyáddal.
"Sajnálom, ha kellemetlenség ért téged, anyu, de mivel nem volt megbeszélve, nem gondolom, hogy XY (lányod) rosszat tett volna."
Kb így kell tenned.
Igaza van a lányodnak, semmi rosszat nem tett, nekem elmondta mit fog csinálni, hol lesz, és kivel. szóval tudtál róla.
Szerintem egy ekkor gyereket nem kell(ene) már hurcolászni, még esőben sem, és érthető, hogy terhes neki hogy a nagyszülei feszt a nyakán ülnek, nme hagyják békén. Neked kell tisztázni anyukádékkal.
A nagyszülőknek nincs igaza.
Amúgy, eszembe jut egy sztori a saját mamám és keresztanyám (akik ketten együtt lakta) minket vártak egy hétvégén, (mobil még akkor sehol se volt, vezetékes se nagyon), csak, mert ők úgy gondolták, hogy mi megyünk. Megbeszélve nem volt...
De tudta anyukám, hogy ez nem állandó. Mert van, hogy a férjem korábban végez, vagy itthonról dolgozik, akkor megy ő a lányomért, elmennek ebédelni, vagy rendelnek valamit.
Ezért beszéltük meg azt, hogy akkor szólok előző este mindig, ha kell menni érte. De most nem szóltam, meg még reggel pénzt is adtam a lányomnak, hogy akkor menjen a barátaival órák után.
A lányodnak igaza van. Semmi rosszat nem tett. Ne kötelezd rá, hogy bocsánatot kérjen.
Beszélj a nagyival, hogy lehet félre érthető voltál, de nem állandó volt a felkérés, ha esetleg szükség van a segítségükre, akkor majd szóltok.
...De most nem szóltam, meg még reggel pénzt is adtam a lányomnak, hogy akkor menjen a barátaival órák után.
De anyukád honnan tudja hogy mit beszélsz a lányoddal, meg hogy pénzt adsz neki, ha nem mondod,
itt most te hibáztál, meg anyud, ehhez a gyereknek semmi köze.
Rég túl vagyok a lázadó kamaszkoron, de én se kérnék bocsánatot a lányod helyében. Teljesen igaza van. Azon lehet vitázni, hogy te és szüleid hogyan értettétek félre egymást, melyikőtök hibázott, de a gyerek semmiképp.
Amúgy..... tipikusan túlféltett gyerekről van szó, akinek ebből, teljesen érthetően elege van!
Ha biciklivel 5-6, esetleg 10 perc az út, akkor ez kb. 1,2-2 km távolság lehet. 15-20 perc gyaloglás, ha jól kilép (mondjuk reggel), ill. max. 30 perc, ha barátokkal andalog haza.
Miért ne tudna ekkora távolságra gyalog minden reggel odamenni és hazamenni hidegben és esőben is? Cukorból van az a gyerek?
Ha nem lett volna szokásban, hogy időnként most is elviszitek, ill. hazahozzák a szüleid, akkor ez a félreértés meg se történhetett volna.
Azt külön nem értem, mi az, hogy "előbb megfőzött" anyukád. Saját magukra főzött, és akkor ebédelnek, amikor akarnak. Semmi bajuk nem lett attól, hogy 1 órára túl voltak az ebéden. Meg nehogy már a kocsival való kijárást külön felhánytorgassa! Mintha legalábbis 10 kaput kellene kinyitniuk, hogy kijárjanak.
Anyukádnak célszerű lenne jelezned, hogy most sokat tett azért, hogy az unokája minél messzebb akarjon tőle lenni. Kérdezd meg, ez volna-e a célja?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!