Nőtársaim - akiket érint - ezt mégis, hogy gondoljátok?

Sokszor szembesülök olyan kérdéssel, hogy a nő önhatalmúlag eldönti, hogy ő bizony gyereket akar a kiszemelt férfitól. Ezt vele természetesen nem közli csak akkor, amikor már terhes lett. Nem védekezik, bár erről ugye az apajelöltet nem tájékoztatja, hanem úgy van vele, hogy lesz ami lesz. Ha a férfi ilyen helyzetben nem akarja felvállalni a gyereket, akit nem akart, akkor ő van társadalmilag is és minden más módon elítélve, az anya mellé meg mindenki odaáll. Miért gondolják a nők, hogy a saját önző érdekeik miatt feláldozhatják a férfit és a gyereket is? Ilyenkor ugyanis nagy az esély rá, hogy a férfi kihátrál a kapcsolatból. Ha esetleg gyerek is van már, akkor pedig a gyerekkel zsarolják a férfit, hogy ha nem vállalja az új babát (akit nem akart), akkor nem láthatja a nagyobbik gyereket. Tényleg ez lenne a normális?

Mert szerintem a természet nem véletlenül találta úgy ki, hogy egy gyerekhez két ember kell, azaz két ember döntése kell legyen.

Őszintén szólva azért ijesztőek számomra ezek a kérdések, mert alig látok manapság normális nőt, aki nem irányítani, zsarolni akarja a férfit. Nekem is van két fiam (most kamaszok) és hamarosan komolyan csajozni fognak. Nagyon félek attól, hogy ők is beleszaladnak egy ilyen gerinctelen nőbe...