Hogy gondoljátok az esetet? Mit gondoltok erről az esetről? Részletek lent vannak.

Volt egy barátom! 7 és fél hónapig jártunk. Nagyon boldogok voltunk együtt... igaz volt néha egy-két kisebb vita, de az semmiség volt, annak ellenére nagyon szertjük egymást! Még most is! Csak az a nagy bökkenő, hogy az anyám, amikor le voltam törve, akkor állandóan a Barátomat okolta, mindenért Őt állította be felelősnek, hibásnak... Mindent, ami történt velem és a Barátommal elmondta a nagybátyámnak, meg a bnőjének, és azok is, nem csak engem, de még a Barátomat is lehordták miatta! Nagyon elegem volt már ebből, órákon keresztül veszekedtem velük, hogy nincs igazuk, hogy ne mondjanak ilyet az én Barátomról, mert nem így van, nem is voltak ott soha, nem tudhatnak semmit sem, de ők állandóan csak ellene beszéltek! Annyira elegem volt már ebből, az állandó veszekedésből, hogy mindíg rossz kedvem volt. Már azon gondolkozdtam, hoyg elszököm itthonról!

Egyedül amikor a suliban voltam, akkor éreztem csak jól magamat az osztálytársaimmal, a Barátommal! Anyum, mivel itthon nagyon rossz kedvű voltam, és mivel azt gondolta, hogy a Barátom miatt vagyok rossz kedvű, pedig nem, azt hitte, hogy csinált velem valamit, és elolvasta a legutolsó beszélgetéseinket a Barátommal! Letöltöttem az msn messenger Plus-t, az a kb*szott sz*r pedig automatikusan naplózta a beszélgetéseket... Én hülye meg nem tudtam kikapcsolni, csak kitörölni, de ha új beszélgetést kezdtem, automatikusan mentette tovább. Mindíg töröltem, hetente egyszer minimum.

A Barátommmal kipróbáltunk 1-2 dolgot, semmi komolyat, ilyet hogy cigi csak, de tényleg csak kipróbáltuk, nem volt semmi más, anyám amikor ezt elolvasta a beszélgetésből, annyira berágott a Barátomra, meg rám is, hogy nem engedett el Hozzá, hogy átmenjek.. Hiába ígértem meg neki, hogy nem fogok semmi butaságot csinálni, nem engedett el, pedig legalább egy hétig gondolkodott rajta... Nem bízott meg bennem, pedig semmi oda nem volt rá szerintem! (rá egy hétre anyám egysze rfelhívott, és kérdezte, hoyg vegyen-e nekem cigit, én meg leordítottam a fejét, hogy ne! régebben is kérdezgette, hogy ki akarom-e próbálni)

Aztán a barátommal beszélgettünk, erre rá kb. 2 hétre, szintén msn-en, mivel nem mehettem át Hozzá, Ő meg sajnos nem tudodd átjönni, családi okok miatt, msn-en beszélgettünk... Egy tök átlagos esetet írt le, hogy mi történt Vele suliban, és anyám, mikor elolvasta, olyan dolgot művelt, hogy kirúgták a Barátomat suliból. A Barátom szakított velem emiatt. Azóta vagy 5-ször is próbáltam vele kibékülni (többször nem nagyon, nem akarom, hogy pont az ellenkezője süljön el, és csak ellökjem magam mellől, nem akarok az agyára menni vele), folytassuk a kapcsolatunkat, mindent elkövetek, hogy anya ne tudja a beszélgetéseinket elolvasni, hogy nem fog beleszólni semmibe se, megígértem Neki, de azt mondta, hogy nem akarja, hogy az anyám ennél is jobban tönkretegye az életét, és hogy nem bírja elviselni, hogy állandóan csak nyomozna utána, nem lehetne egy perc nyugta sem, a gondolat ott motoszkálna a fejében, hogy mivan ha az anyám... Azt mondta, hogy max barátok maradhatunk...

Mondjuk megértem... Nagyon szeret engem, én is nagyon szeretem Őt, de anyám miatt szakított velem.

Kérdeztem Tőle, hogy van-e még esélyem Nála, azt mondta, hogy most nincs... Nem azt mondja, hogy soha nem is lesz, csak azt, hogy MOST nincs... Megértem, de nagyon szeretem Őt, és Ő is nagyon szeret engem, megmondta... A családja befogadott, Édesanyja megmondta, hogy már családtagnak tekintett engem, ami nagyon megtisztelő (volt) számomra!!!

Mit csináljak? Várjak rá? Legyek türelmes? Kérlek, segítsetek! Nekem nem kell Senki más, csak Ő!!!

Ti hogy látjátok ezt a helyzetet?