Én veszem nagyon a lelkemre? Vagy tényleg "elárult"?

sokan nem tudják kezelni a gyászt, hülyén viselkednek.....

ha az első ilyen eset akkor a férjed, csak nem tud mit kezdeni a helyzettel, támogatna de nem tudja mit csináljon, mondjon......mindenképp elbeszélgetnék vele, h megtudjam, h mi a szitu és beszélnék az érzéseimről is

...egyébként valóban nem volt túl jó a hozzáállása!

Az előttem szólónak igaza van. Itt nem arról van szó hogy kije a férjednek a te nagymamád... a kérdés az, hogy neked szükséged lett volna az ő segítségére, ő viszont nem akart vagy nem mert nemet mondani a kedves havernak.

Én is nagyon pipa lettem volna rá a te helyedben. Ha nem képes lesz@rni hogy mit mond a haver, hogy nem képes elviselni hogy beszól neki mert inkább neked segít, akkor ott nagy bajok vannak. Nem túl erős jellem a férjed.

A haver nem szólhatott volna egyébként semmit, mert a családi probléma felülírja az előzetesen tett ígéretet. Oldja meg a saját fuvarját ahogy akarja.

A tanulság, hogy nem számíthatsz rá egyáltalán, mert nem képes másnak nemet mondani, és a mások véleménye fontosabb számára mint az hogy a feleségét támogassa.

Sajnállak nagyon.

31/N

Részvétem a mamádért.

Amikor nekem meghalt a nagymamám, a férjemnek arra az időpontra egy csapatos maraton volt betervezve, amire az egész csapat készült, de fel kellett adnia, és emiatt a csapat sem tudott részt venni. Egy kicsit sz@rul érezte magát a társai miatt, de megértették, hogy maraton még lehet, de ilyenkor mellettem a helye. Ha a haveroknak nagyon fontos volt az utazás, megoldották volna, ha pedig nem, akkor halasztották volna mondjuk egy-két nappal. A férjednek melletted lett volna a helye, még ha ahogy írták itt "idegen" is volt neki a nagyi, de neked nem az volt és a te gyászodban kellett volna kivennie a részét.

A férjed elég nagy tapló, a barátjával együtt! Az szép dolog, ha valaki be akarja tartani az ígéreteit, de egy haláleset az tényleg az, amikor megmondhatta volna a barátnak, hogy ez történt, nem tudja őket elvinni, a felesége mellett a helye. Ha a kedves barát ezt nem érti meg az őt minősíti. Igen, elárult...

A nagymamádat sajnálom, kitartás! Remélem hamar úgy tudsz majd rá emlékezni, hogy a szép dolgok jutnak eszedbe!

Szerintem nagyon a lelkedre veszed, talán a gyász miatt. Mert hát megígérte azt az utat a barátjának...megtette. Utána meg elment a temetésre...ott volt. Nekem úgy tűnik, hogy a férjed próbál lavírozni a barátai és a családja között....próbálna mindkettőnek megfelelni....de végül is ez mindkettőnek a rovására megy. Sem a családját sem a barátait nem akarja elveszíteni. (Az más dolog, hogy a barátja egy bunkó, meg hogy a haver nem köszön, meg nem mondják, hogy "részvétem"...ez nem a férjed hibája)

Mit vársz a férjedtől....hogy "szakadjon szét" vagy mit? Oké,sajnos meghalt a nagymamád...de lehetnél egy kicsit elnézőbb a férjeddel.

Szerintem igazad van. Mi fiatalok vagyunk, de ugyanúgy mindenben kitartunk egymás mellett, segítünk, ha gond van, nem kell félnie a másiknak, hogy nem lesz támasza.

Azt meg nem hiszem, hogy a haver/barát fontosabb a családnál, megértenék, hogy szükséged volt rá.