Kiáll mellettetek a férjetek?

Ez nem ilyen egyszerű, ha már gyerek van, ennél komolyabb indok kell, hogy beadjam a válópert, pl. tettlegesség, alkoholizmus, rendszeres megcsalás.

A váláshoz nem elég, de az én személyiségemet rombolja a viselkedése.

Azt látom, hogy a ranglétrán felfelé haladva egyre erősebb lett lelkileg és aki ezt nem tudja utána csinálni az egyre gyengébb, és ezt érezteti is. Csírájában a mostani tulajdonságai jelen voltak, de ilyen hatalmas méretű változás csak azóta érzékelhető nála, amióta kiemelték a többiek közül és nő a hatalma. A személyek manipulálásában hisz és a nyílt konfliktusban valószínűleg nem. Persze majdnem 190 cm magas, vele ki akarna konfliktusba kerülni az utcán? Én 160 cm magas vagyok ha az ellenfél esetleg kifogy az érvekből jöhet a nyílt erőszak akár velem szemben.

Egy példát említek: arisztokratikus nagyvonalúsággal kellene tűrnöm, hogy a pénzemért egy bolti eladó minden átmenet nélkül felemelje velem szemben a hangját, mert valamit nem értettem meg elsőre és gúnyos megjegyzéseket tegyen.

Ezzel az a baj, hogy a terméket meg akarom venni, akkor tűrnöm kell a viselkedését vagy visszaszólok, de ha a férjem csöndben marad, akkor az eladó még agresszívabb lesz.

A férjemtől csak annyit várnék el egy ilyen esetben például, hogy szóljon rá az eladóra, hogy a vásárló is hozzájárul a kifizetett összeggel az eladó jövedelméhez, így próbáljon meg normális hangnemben válaszolni és pl. nem ordítani.

Nem kellene megütni miattam senkit, és hatalmas vitába szállni, de az nagyon jól jönne, ha ilyen esetben megszólalna. Ez miért akkora kérés?

Arra leszek kíváncsi, hogy a gyerekünk mellett kiáll-e ha őt baj éri az iskolában. Ha igen, akkor egyértelmű, hogy az én esetemben a passzívitását a szeretet hiánya okozza.

Vele kapcsolatban nagyon vegyesek az érzéseim. Nem érzem magam szex alkatrésznek, nekem is vannak ilyen jellegű vágyaim néha, és a gyerek sem hiszem hogy teher számára.

A gyerekét még szeretheti, ha engem nem szeret annyira, hogy kiálljon mellettem.

Az azonban igaz, hogy érzi a hatalmat a munkahelyén és ha egy beosztottra kritikát mond, azt hiheti, hogy nálam is átléphet egy határt.

Bizonyos dolgokban gyengébb vagyok nála, az zavar, hogy az erényeimet kezdi elfelejteni. Az, hogy a vitában nem áll mellém, pedig azt jelenti számomra, hogy esetleg nagyobb nehézségben sem állna ki mellettem.

Mi lenne velem, ha autóbalesetet szenvednénk, nem én lennék a hibás, de a másik vezető a rendőröknek hazudna.

Akkor sem állna ki mellettem. Jópár évvel ezelőtt megharapott egy kutya, a gazdája nem adta oda az oltási könyvet, "szerencsére" épp arrafelé hajtott egy rendőr, aki végül számon kérte rajta az esetet. A férfi először még a harapást is letagadta, aztán azt hazudta, hogy én szemtelenkedtem vele (harapásos sebbel a lábamon, nem volt erőm ehhez). A kutyás férfi azt is mondta, hogy ahol a kutya megharapott ott az kutyafuttató volt, így én sétáltam szabálytalanul, a kutyának joga volt ott lenni. A férjem ott állt csak mellettem és nem folyt bele a vitába.

A rendőrök végül nem hittek nekem, az egészből az lett, hogy én sétáltam rossz helyen, és ingereltem fel a kutyát, végül nagy nehezen előszedték az oltási könyvet, a kutyás még szabálysértést sem kapott.

Egyszer viccből mondtam, hogy elköltözöm, erre azt mondta, hogy akkor kicseréli a zárat.

A gyerek megszületése után kicsit normálisabban viselkedik, de néha úgy érzem, hogy titkos vágya volt, hogy gyereke legyen csak szülni nem tudott.