Kiáll mellettetek a férjetek?

Nagyon érdekes kérdés. Az én párom is hasonlóképpen reagál le szituációkat, nem szól bele, én meg állok és mondom a magamét, ezzel azt a látszatot kelti, hogy nem nekem, hanem a másiknak ad igazat. Egyszer élettársammal voltak elszámolatlan pénzügyeim, amiért én nagyon sértve éreztem magam, kiborultam, sírtam és fennhangon hangoztattam a véleményemet. Erre a volt élettárs rám emelte a kezét, amikor épp kiment a párom, aztán ahogy visszajött elmondtam neki, de nem tett semmit. Nem azt mondom más már megruházta volna. Szerintem ő úgy érzi, hogy nem akar beleszólni abba, amiben ő nem érintett. Vagy az anyja cseszeget állandóan, nem szól rá.

Én úgy vagyok vele, ha valaki bántani merné vagy egy rossz szót szólna rá, biztos, hogy a nyakát kitekerném az illetőnek, és úgy elhajtanám a búsba, hogy csak lesne.

Viszont a párom mindenben másban mellettem áll, legyen az egy betegség, bármi, érzem és tudom, hogy támaszom, és bármit megtesz értem, meghallgat, vigasztal, segít és támogat. Ezért el tudom neki nézni az előbbieket. Szerintem a párod is úgy lehet vele, hogy nem akar belefolyni a vitába. Persze nem érzi, hogy ezzel azt éri el, hogy te úgy érzed, hogy nem áll melletted.

Ja és még annyit, hogy ez típus kérdése is lehet. Én régen is olyan voltam, hogy mindig megvédtem a védteleneket, sosem hagytam szó nélkül, ha előttem bántottak valakit, és meglehetősen agresszíven tudtam érvényesíteni az "akaratomat". Ilyen vagyok most is, ha kell kiabálok, de nagyon nem szívesen, mert utána megbánom, de sajnos rossz konfliktusmegoldó készségem van.

Párom viszont egy nyugodt, konfliktuskerülő természet, talán ezért is ilyen.

Biztos, hogy szeret a férjed, de ezt a helyzetet nem tudja kezelni.

Megértelek, hogy ez rosszul esik, nekem is rosszul esik nagyon, amikor azt látom, hogy nekem kell megvédenem magam. Az a baj, hogy ilyenkor az a fél is akivel éppen vita van, azt látja, hogy bármit megtehet velem, mert nincs senki aki megvédjen.

Kérdező, amiket leírtál, azok sajnos eléggé így vannak (ha mosolyogsz azért is utálnak, ha nem, akkor meg azért, stb...).

A helyedben nekem is rosszul esne ez a dolog, el nem tudnám képzelni, hogy ilyen szituációkban a párom (akivel szinte egy az életünk, a gondolataink, és nem egy ismeretlen az utcáról) ne segítsen nekem. Ha tényleg szeretne, akkor a maga módján, de kiállna érted. És az más, ha az ember eleve konfliktuskerülő típus és nem tud kiállni az igazáért, de mint írtad, a férjed a munkahelyén tudja érvényesíteni az akaratát. Kb. olyan, mintha nem érdekelné, hogy téged sérelem ér és nem érzi úgy, hogy esetleg támaszra, segítségre van szükséged. "Old meg magad, meg különben is a te hibád.." - kb. ez a hozzáállása.