Családi vita lett abból, hogy nem tudok főzni, háztartást vezetni. Ezek után miért nehezen elfogadható, hogy nincs kedvem velük ünnepelni?
Augusztus végén kiderült, hogy kisbabánk lesz, nagy az öröm még most is. Elmondtuk a párom családjának is, ahol a nagymama (a párom nagyija) fennakadt azon, hogy minek akarok én gyereket szülni, ha egy normális ebédet nem tudok megfőzni... De ezt így közölte is velem a gratulációk közepén. Meg hogy milyen példát fog látni az a gyerek így, bezzeg ő még 4 gyerek mellett is patyolat rendet tartott otthon, és minden nap leves volt friss meleg étellel, pedig neki még ott voltak a földek is, és az állatok is, nem egy kanapéról dolgozott.
Igen, tényleg nem szoktam főzni, vagyis ritkán. Főleg azért, mert a párom reggel elmegy 9 körül, 5-6 körül jön haza (jobb esetben). Igaz, hogy én javarészt home office-ban dolgozom, de nem éri meg nekem az, hogy 1-másfél órát töltsek azzal, hogy főzök, elpakolok, mosogatok. Inkább menüzök, úgy legalább kicsit kimozdulok, találkozom a barátnőimmel, anyukámmal, vagy esetleg a párommal napközben, és fel is töltődöm. Szombatonként apukáméknál vagyunk, vasárnap pedig vagy rendelünk (ha "pizsis nap" van), vagy kettesben elmegyünk valahová. Tudok főzni amúgy, de kéthétben max 2-3 alkalommal, akkoris inkább vacsorára, ha látok egy receptet, amit kipróbálnék, vagy megkívánok valamit, amit úgy szeretek, ahogy én készítem el.
Igazából én így nőttem fel, anyukám sosem főz még most sem, mert a férje nem szereti, ha kajaszag van otthon. Szóval mi régen is eljártunk, vagy rendeltünk. Egyetemistaként az ember szintén nem a konyhában tölti az idejét, utána meg dolgozni kezdtem, és amíg nem itthonról dolgoztam, addig konkrétan volt, hogy sötétben mentem itthonról, és sötétben is jöttem haza. Szóval nem volt időm közben hazajönni, és háromfogásos menüt összedobni gyorsan minden nap.
Ez nekem rosszul esett nagyon, ezt mondtam is ott, és utána is, hogy többet ilyet nem szeretnék. Ha szerinte csak úgy teljes értékű nő valaki, hogy kiszolgálja az "urát", meg a gyerekeket, lelke rajta, de én nem így gondolom. A párom egyetért velem, ebből is lett utána a veszekedés. Ez volt lassan egy hónapja, októberben lesz majd a néni 80. szülinapja. Lesz buli, mi is meg vagyunk hívva ugye. De én mondtam, hogy nincs kedvem elmenni, és jópofizni, mikor az Isten háta mögé kívánom a nénit igazából. Annak meg nincs értelme, hogy elmenjek 180-as vérnyomással, és egész este azt várjam, mikor indulunk haza. A párom ezt elmondta most a szüleinek, az anyja meg vérig van sértve, hogy ebben a családban senkinek se jó semmi, és miért nem tudom megerőltetni magam arra a 2 óra hosszára, minek cirkuszolok. Nem cirkuszolok, de én már az eset után mondtam, hogy egy asztalhoz nem szeretnék vele többet leülni.
A nagyi 80 éves öreg bútordarab, ő már nem fog megváltozni. Szerencsére nem lakik veletek, így nem kell a véleményével törődnöd, a párod pedig jól tette, hogy kiállt melletted.
Ettől függetlenül szerintem nem halnál bele a két óráa jópofiba. A mama öreg, másként gondolkodik, másban nőtt fel, mint te. Ennyi. Ezért nem borítanám örökre a családi békét.
Én elmennék, a családi béke kedvéért, aztán olyan messzire kerülném a vénasszonyt, amennyire tudom. De előre beszéld meg a pároddal, hogy ha direkt kajtat utánad és beszól, akkor veszitek a kabátotokat és irány haza.
Amúgy én is akkor kezdtem el rendszeresen főzni, amikor itthon maradtam a gyerekekkel. Addig kb az volt, mint nálatok.
Egyetértek az elsővel. Kár ezen így fennakadni, a lényeg, hogy a párod kiállt melletted.
Magadról állítasz ki bizonyítványt, hogy ha nem vagy képes nagyvonalúan kezelni a helyzetet. A párod nagymamája 80 éves lesz. Igen, oda kell menni, puszi-puszi, Isten éltesse sokáig meg minden. Nem kell réfeszülni, nem kell 180-as vérnyomásod legyen, nem kell képmutatóskodni - miért ne lehetne ŐSZINTÉN felköszönteni??? Mert ha mondjuk hónapok / évek óta tenné a megjegyzéseit. De nem írtál ilyesmiről. Ha senkivel nem állsz szóba, aki egyszer tapintatlan volt veled (vagy akár bunkó), akkor igen kicsi lehet a társaságod...
Amúgy kár volt erről 3 bekezdést írni. Az, hogy nem főzöl, a te dolgod, de nem olyan nagy dicsőség.
Nincs itt semmi probléma, mondd el a nagyinak hogy te dolgozol, ezért nincs időd főzni, és amúgy sem éri meg.
Ha nem érti meg akkor rá kell hagyni. Sok idős már szenilis lesz, leragadtak az ő korszakukban.
Ez tipikusan az a helyzet, amikor mindenki tudja, hogy neked van igazad, és ezért érdemes nagyvonalúan túllépned a dolog felett.
Hosszútávon sokkal jobban jársz, ha elmész, mindenki szemében nagyot fogsz nőni, hogy érett vagy és túl tudsz lépni egy ilyen dolog felett.
Az a baj, hogy nem ez volt az első ilyen, ez igazából ilyen utolsó csepp a pohárban beszólás volt. Főleg, hogy ezt muszáj volt neki akkor, amikor éppen a legboldogabbak vagyunk kb. Előtte is mindig volt valami, hogy "milyen kislány vagyok én", mert éppen rövidnadrág volt rajtam a 35 fokban nyáron, vagy mert karácsonykor nem egész nap voltunk a párom szüleinél, hanem csak fél napot, mert az én családomhoz is kellett menni. Ebből már korábban is volt náluk vita, ott apósom emelte fel a hangját a nagyival szemben, hogy neki semmi sem jó. Előttem az volt a baj, hogy miért nincs barátnő, most meg a személyemmel van baja, és hogy állítson magán, mert így tényleg az lesz, hogy senki nem nyitja rá az ajtót. Ez a másik, hogy ő is megjegyezte, hogy minek kell itt nagy ünnepség, meg kit akarnak meghívni, mikor a fele család kerüli a nénit, ahogy csak tudja...
"Én sem vagyok nagy konyha tündér, de nehogy már ne tudj összedobni egy rántott húst valamivel, meg mellé húslevest. " Mert ha nem tudok, akkor mi lesz? Csak úgy adják ide a gyereket a kórházból, ha előtte az egész osztályt megvendégelem egy szelet rántott húsra, és zsűrizés után mehetünk?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!