Én reagálom túl a dolgokat, vagy valóban nem túl fer?

+1 a miért nem dolgozol, ha háztartást vezetni és suliba járni tudsz firtatókhoz. Bébiszitterkedést, takarítást simán vállalhatnál részmunkaidőben is. Az is igaz, hogy ha minden nap te főzöl, és a te születésnapod lesz, akkor neked kellett volna időben megszervezned, hogy ki főzzön és mit, nem ma este benyögnöd, hogy te holnap anyukádtól ezt kéred ajándékképpen. Ha délután egyre ér haza, akkor már hajnalban kezd, hullafáradtan ér haza, és akkor még álljon oda főzőcskézni az esti vendégség előtt... belefér persze, ha időben kéred erre, és nem ma délután. És ezért, az utolsó pillanatban elrebegett kérésért mondom azt, hogy te reagálod túl. Mintha tényleg direkt az lenne a cél, hogy megbántódhass. Az eddigi születésnapjaidon biztos ugyanez ment, mégis újra csak a csodát vártad csendben ahelyett, hogy jóelőre, közösen megszervezd ezt a napot.

Tudod az én férjem borzalmasan rossz az ilyen dolgokban, és ha élveznék szenvedni, akkor évről-évre csendben kivárnám amíg elszúrja, és aztán panaszkodnék, hogy már megint elfelejtette/hülyeséget vett/rosszul éreztem magam miatta. Hát ehelyett kapott két évet, a harmadiktól kezdve pedig szépen odasúgom neki időben amit kell, és ugyanúgy jó érzés amit így tesz, mintha nem én mondtam volna hogy melyik napon és hova vigyen, vagy hogy kiket hívjon, meg milyen ajándéktippek közül lepjen meg az egyikkel. Nem jó érzés magamban duzzogni, csak mert a másik nem ugyanolyan gondoskodó típus mint én. Te is bátran csinálj valami hasonlót, mert anélkül soha semmi nem fog változni, csak egyre ridegebb lesz a kapcsolatod a családoddal.

"Barátaim nincsenek"... vallásos közösségekbe nem szoktál járni? Melyik felekezethez/gyülekezethez tartoztok eredetileg?

Hittanórákra járattak-e valaha téged/titeket a Testvéreddel? Meg vagytok keresztelve?

Zsarolnak, meg kihasználnak, te meg hagyod. Oka lehet megszokás, szégyen, vagy mártírság, ahogy fentebb írták.

Nyilván oka van annak, hogy ez a rendszer, ami most van, kialakult: hasznosnak kellett lenned, és te a háztartásban tudtál segíteni. Ez addig fajult, hogy átmentél cselédbe, amihez ők és te is kellettél. A kommentedben sincs egy csepp határozottság sem - amit rádrónak, azt csinálod, max duzzogsz közben.

Nyivánvaló, hogy egy nap nem főzésbe nem hal éhen egy család, és jobb helyeken a másik születésnapját is elismerik, még ha olyan családtagról is van szó, aki pénzt nem keres. Arról nem is beszélve, hogy anyád is rákapott a mártírkodásra, mert téged azzal tart sakkban: ő egyig dolgozik. hát elmondanám, hogy egyig dolgozni ritka kiváltság, az emberek többsége ötig simán elvan a munkájával, és vannak, akik tovább. És mellette vezetik a háztartást.

Úgyhogy a családodban kialakult egy egészségtelen rendszer, ahol te vagy a szopóágon, mert túl szelíd és szervilis vagy.

Persze, nem mondom, hogy nem értem, miért van ez így: nehéz megtartani az egyensúlyt, ha az ember görcsösen próbálja hasznossá tenni magát, és küzd némi szégyennel.

Viszont az is igaz, hogy ebből sose fogsz kiszállni, ha nem kezdesz el kicsit ellentartani nekik. Ha egyszer munkaképes lennél, vagy jönne egy lehetőség, hogy a saját lábadra állj, akkor is elkezdenek majd gáncsolni, annyira kényelmes nekik ez a rendszer.

Szóval a dolog igen durván a fejedre fog nőni, ha nincs már a fejedre nőve. Gondolkodj el azon, hogy mit hogy fogsz csinálni, és kezdj dolgozni azon, hogy munkaképes legyél, és önállósodj. Mivel azt írod, "még" nem tudsz dolgozni, bízom benne, hogy a dolog megfordítható.

Kitartást és erőt kívánok.

Egyszerüen jelentsd ki,hogy a szülinapodon nem főzöl,még akkor se ha éhenhaltok.Ennyi.Semmit se tudnak csinálni veled,nem kötözhetnek oda a tűzhelyhez.

Boldog szülinapot!