Önzőség lenne ez tőlem? Valóban rossz döntés?

Jelenleg Győrben élek a barátommal, itt is járok egyetemre. Nagyon szeretem a várost, jól érzem itt magam. Szeretem az albérletünket is, de mégis érzem azt, hogy ez nem az otthonom. Jó hazaérni ide, meg jó együttélni, mégis van egy olyan hiány, amit csak az tölt be, amikor a szülővárosomban vagyok. Tolna megyében nőttem fel, és a terveimben is az szerepel, hogy a győri alapképzés után Pesten csinálok egy mesterképzést, esetleg még egy két évet dolgozom, de amikor már saját lakáson, házon gondolkodhatunk, akkor nálam egyértelműen az a környék jöhet szóba ahol felnőttem. Mindenképp kertesházat szeretnék, és minél több zöldet magam körül, nem városban nevelni a gyermekeimet. Többek szerint bolondság lenne Tolna megyébe hazaköltözni Győr, esetleg Pest után. Még a szüleim is azt mondják, hogy bár ők nagyon örülnének, hogy közel vannak az unokák, a saját szempontunkból a barátommal jobb, ha itt maradunk, itt közel van Ausztria. De én nem szeretnék ingázva kijárni dolgozni, és igazából Győrbe sem szeretnék beingázni egy Győr környéki faluból, mert már olyan szintű dugók vannak reggel, és délután a munkaidő végén mint Pesten. Én ezt nem szeretem, nem tudnám nap mint nap csinálni. És ugye a városban sem szeretnék élni, mert nem lakásban gondolkodom hosszútávon. Elborzaszt az is, hogy itt a környéken egy telek ára annyi lassan, amiből otthon egy házat is fel lehet építeni. Az Árkád, mozi, színház, koncertek lehetősége sem olyan húzóerő nálam, hisz mikor még otthon éltem, akkor sem okozott gondot egy-egy olyan kiruccanás, amikor a legközelebbi nagyobb városba mentünk vásárolni vagy rendezvényekre. Szeretem azt, hogy arrafelé ismerem az embereket, ők is engem, és úgy látom még az idegenek is sokkal segítőkészebbek mint itt.

Barátom egyébként panelban nőtt fel, de szeret ő is szüleimet jönni látogatni, tetszik neki a környék, jól érzi ott magát. Én úgy gondolom, hogy eljönne velem, hogy utána ott építsük fel az életünket. Neki szakmája van, valószínűleg kapna ott is munkát vele.

Nem tudom, hogy mennyire önzőség ez tőlem, hogy úgymond elrángatnám innen, hisz ő is mondhatná, hogy ő meg itt nőtt fel. Jól is érzem itt magam, csodálatos és nagyon élhető ez a város, de folyamatosan bennem van, hogy ez egy átmeneti hely. Érzem, hogy nem ez lesz az én igazi helyem.