Én reagálom túl a dolgokat, vagy valóban nem túl fer?

Iskolába járok, mellette konkrétan én vezetem a háztartást (főzök, mosok, takarítok, bevásárlás, posta..minden ami ezzel jár )

Néha édesanyám is besegít, de leginkább én csinálom.

Nekem ez nem probléma szívesen csinálom, mert ha ennyivel akkor ennyivel segítek neki.

Sajnos dolgozni, elég durva egészségügyi okokból kifolyólag nem tudok még!

Nem szeretném részletezni (mert a kérdés nem erről szól), de elég sok mindenben akadályoz...ez, van, hogy a mindennapokban is..

Holnap lesz a 23. születésnapom, nem szeretnék ajándékot sem semmit, csak annyit, hogy a születésnapom ne a házimunkáról szóljon, arról, hogy a húgom mit szeretne enni, ha haza ér a kollégiumból , kimostam-e mindent, el pakoltam-e, mosatlan stb...azt hiszem értitek.

A nővérem és a barátja jönnek át felköszönteni.

Mire anyu, konkrétan rögtön elkezdte sorolni, hogy mit kellene főzni, de ő nem csinálja meg, mert délután egyig dolgozik... én meg itthon vagyok, rá érek megtudom csinálni.

Nagyon rosszul esett.

Nyáron apu, anyu és a húgom szülinapja volt, betegen is szívvel lélekkel, sütöttem, főztem készültem...a szülinapi összejövetelükre.

Nem, nem azért, hogy majd ők ugyanígy tegyenek.

Csupán annyira jól esett volna, ha rám is valaki legalább akkora lelkesedéssel gondol.

Hogy legalább a saját szülinapomon nem én csinálom ezt .

Nem sajnáltatni akarom magam, de valóban rosszul esik..

Barátaim nincsenek, a tanulás és ők számomra a legfontosabbak, ha nem tanulok... akkor az itthoni teendőkkel vagyok elfoglalva értük.

Szerintetek jogosan esik rosszul, vagy én gondolom túlságosan túl?