Valóban én reagálom túl a dolgot?
Lassan 5 éve vagyunk együtt a párommal,23 évesek vagyunk mindketten.Én még egyetemre járok(orvosi),ő is tanul még,de mindketten otthon élünk a szüleinkkel.Mi 4-en élünk egy kisebb családi házban,ők pedig most már 5-en egy jóval nagyobb házban.A nővérének a párja most költözött oda nem rég,ők kicsit több mint fél éve vannak együtt.Nem fizetnek semmit sem a szülőknek,mondván hogy így előbb külön tudnak költözni.Mondjuk ez a része engem nem is érdekel.Mivel én ingázok Budapest és egy másik vidéki város között napi szinten,így hétköznap alig tudunk találkozni,marad a hétvége,de ebből a szombat fele ki is esik mert a barátomnak ilyenkor van edzése.A nővére párjával nagyon jól kijönnek,már-már túlságosan is,az elmúlt időszakban többet volt vele mint velem,sokszor hétvégére találják ki hogy menjenek ide vagy oda,vagy menjünk négyesben randizni mondjuk,amikor nekünk lehetőségünk lenne kettesben lenni.Sokszor van olyan is,hogy este már feküdnénk le lassan,és ő bejön a szobába és még elkezdenek beszélgetni,vagy játszani a számítógépen.
Én kedvelem őt egyébként,de jogosan vagy jogtalanul nagyon szúrja a csőröm,hogy mi már 5 éve együtt vagyunk és nem tudtunk összeköltözni,ők még 1 éve sem és már oda költözött.Igen,ők dolgoznak,mi még nem,de ők sem fizetnek semmit.Ezt megemlítettem a páromnak,és azt mondta szerinte túl reagálom.Én már komolyan nem tudom,hogy vajon lehet!?Vagy nem?
Igazából csak kíváncsi vagyok,ki hogy látja a helyzetet,esetleg van valaki hasonló helyzetben,nem helyeslést vagy kioktatást várok.Köszönöm! :)
az hogy te meg a barátod is oda menjen ingyen élőnek kisé túlzás
gondolom tesodék legalább a kajájukat meg ruhát meg tudják venni ti azt se
javaslom keresetek munkát és a tesod párjával béreljetek valamit 4 en
ha felnötesdid akarsz játszani dolgoz ja és a párod is a nélkül ne hisztiz
Mivel leírtad, hogy nem helyeslést vagy kioktatást vársz, hanem kíváncsi vagy, tartom magam a kérésedhez.
Szerintem a párodnak ez a helyzet biztos, hogy kényelmes és nem akar rajta változtatni. Azt várja, hogy Neked se legyenek ellenvetéseid. Legalábbis abból, hogy azt mondta, hogy túlreagálod, erre következtetek.
Te meg ugye eldöntheted, hogy mit szeretnél, de szerintem nem reagálod túl.
Mondom úgy, hogy egyikőtöket sem ismerlek.
Összeakarsz vele költözni, de még nem is dolgoztok...
Ők dolgoznak és összeköltöztek a szülőknél...
Ez 2 külön dolog, nem értem miért kötöd össze őket, hisz te mondtad, hogy te nem akarsz a szüleihez költözni...
A történetből az jött le, hogy te féltékeny vagy a nővére pasijára, mert vele több időt tud tölteni, mint veled...
Amíg nem dolgoztok addig mit vársz?
Hogy akarsz összeköltözni???
A nővéréék mind2-en dolgoznak és valószínűleg a saját költségeiket maguk fizetik, egyedül a rezsibe nem szálnak be, de azon felül maguknak fizetik a dolgokat, vagy mi a helyzet?
Szerintem hülyeségen rágod magad...össze akarsz költözni, de még mind2-en tanultok, így ez esélytelen...nem értem a logikádat...
23F
Az az én véleményem, hogy annyira megszokta már, hogy vele vagy, hogy feltételezi, hogy "ásó-kapa-nagy harang". Én is voltam ilyen vlságban a párommal, de miután többször szembesítetem a tényekkel, igyekszik törődni velem. És mi sem találkoztunk mindennap, most sem tesszük. De most legalább törődik.
Szólj, hogy ez neked nem jó. És igényelnél egy kis törődést.
Szerintem túlreagálod.
Fura lenne, ha együtt élnétek iskolásként szülőknél. Amíg tanultok, mindenki lakjon otthon a saját szüleinél.
Azt értem, hogy zavar, hogy most időt fordít a srácra is, de majd szerintem nem lesz neki ilyen érdekes, ha már régebb óta ott lakik náluk. Meg azért inkább legyenek jóban, mint hogy olyannak kéne együtt élnie, akit nem bír.
Nekem csak az a része szúrná a csőrömet, hogy ha már együtt vagytok hétvégén, akkor sem tud veled lenni. Ha nem is költöztök össze, de tartalmasabban telne a hétvége, biztos nem lenne problémád.
Nálunk is így volt az elején, kb. mi is ennyi idősek voltunk. Ha jól emlékszem én is eleinte csak hétvégén mentem a férjemhez, illetve akkor még a barátomhoz, és a húga mindig ott lógott a nyakunkon. Mire összebújtunk volna, mindig bejött este a szobába és befeküdt KÖZÉNK!!!!! tévézni. Ki tudtam volna rugdosni az ágyból és a páromra is haragudtam, hogy ezt engedi. Az volt a legszebb az egészben, hogy az ajtót sem volt hajlandó bezárni, mert hogy milyen dolog az, hogy be akarnak nyitni és be vagyunk zárkózva. Aztán végül én kezdtem el, hogy rázártam az ajtót és közöltem vele, ha nem tetszik, felejtse el a szexet, mert nekem így nem megy. Szerencsére aztán később sikerült külön lakásba összeköltöznünk és végre elkezdtünk élni. Jó ember a férjem amúgy, csak van olyan típus aki másképp ítéli meg családdal kapcsolatos dolgokat, mint ahogy a te párod is. Talán úgy érzik nem rekeszthetik ki a családtagokat attól, hogy van partnerük, és nem érzik hol a határ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!