Valóban én reagálom túl a dolgot?

Lassan 5 éve vagyunk együtt a párommal,23 évesek vagyunk mindketten.Én még egyetemre járok(orvosi),ő is tanul még,de mindketten otthon élünk a szüleinkkel.Mi 4-en élünk egy kisebb családi házban,ők pedig most már 5-en egy jóval nagyobb házban.A nővérének a párja most költözött oda nem rég,ők kicsit több mint fél éve vannak együtt.Nem fizetnek semmit sem a szülőknek,mondván hogy így előbb külön tudnak költözni.Mondjuk ez a része engem nem is érdekel.Mivel én ingázok Budapest és egy másik vidéki város között napi szinten,így hétköznap alig tudunk találkozni,marad a hétvége,de ebből a szombat fele ki is esik mert a barátomnak ilyenkor van edzése.A nővére párjával nagyon jól kijönnek,már-már túlságosan is,az elmúlt időszakban többet volt vele mint velem,sokszor hétvégére találják ki hogy menjenek ide vagy oda,vagy menjünk négyesben randizni mondjuk,amikor nekünk lehetőségünk lenne kettesben lenni.Sokszor van olyan is,hogy este már feküdnénk le lassan,és ő bejön a szobába és még elkezdenek beszélgetni,vagy játszani a számítógépen.

Én kedvelem őt egyébként,de jogosan vagy jogtalanul nagyon szúrja a csőröm,hogy mi már 5 éve együtt vagyunk és nem tudtunk összeköltözni,ők még 1 éve sem és már oda költözött.Igen,ők dolgoznak,mi még nem,de ők sem fizetnek semmit.Ezt megemlítettem a páromnak,és azt mondta szerinte túl reagálom.Én már komolyan nem tudom,hogy vajon lehet!?Vagy nem?

Igazából csak kíváncsi vagyok,ki hogy látja a helyzetet,esetleg van valaki hasonló helyzetben,nem helyeslést vagy kioktatást várok.Köszönöm! :)