Hogy tudnám túltenni magamat agyban azon, hogy vége a házasságomnak?

Csendben megjegyezném, hogy attól, mert ma divatos a kiskegyed-nlcafé pszichodiagnosztika, attól ez még nem jó. Azért nem rongyrázásból tanul 8-10 évet egy pszichiáter szakorvos vagy egy klinikai szakpszichológus ahhoz, hogy felállíthasson egy valamennyire komolyan is vehető diagnózist.

A másik: Kérdező, szemben a közkeletű magzatvédő-hazugságokkal, miszerint a terhesség-szülés-csecsemőgondozás rózsaszín cukorszirupos prüntyi-prüntyi, valójában szinte minden kapcsolatot megvisel az első gyerek születése. A jó kapcsolat attól jó, hogy közösen meg tudják oldani a gondokat, a rossz kapcsolatot meg szinte biztosan felrobbantja. Ebből kellene kiindulni.

Le kellene ülni hármasban (a harmadik a mediátor, akinek az a feladata, hogy megakadályozza hogy a vita eldurvuljon, vagy parttalan egymás szidásává váljon - a személy szinte tök mindegy, lehet terapeuta, de egy közös barát is, akire mindketten hallgattok) és végre mindkettőtöknek elmondani őszintén a másiknak, hogy mit gondol, mit érez, mi zavarja. Aztán innen lehet tovább lépni.

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de már nem bírom ki, hogy ne írjak.

Társfüggőzik itt egyik-másik, ugyan, azt ennyiből nem lehet megállapítani.

Ez egy gyászfolyamat, teljesen normális, hogy ezt a veszteséget nem tudod kérdező egyik napról a másikra feldolgozni. Nem csak a párodat veszítetted el, hanem az egész jövőképed kuka, amit eddig láttál magad előtt, az nem úgy lesz. Hozzáteszem, lehet hogy sokkal jobb lesz valaki mással, de akkor is el kell gyászolni a kapcsolatot, minden elemével együtt. Én is átmentem ezen 5 hónapos gyerekkel, nekem sajnos mindig az válik be, ami valsz a kérdezővel is történni fog, hogy úgymond megvárja, míg jópárat belerúg az illető, mert akkor könnyebb lesz elengedni, nem csak a jó dolgok elvesztése fölött fog sírni, hanem látja, hogy mi várt volna rá a jövőben.

Illetve sokkal rosszabb várt volna a jövőben, mint ami eddig volt, mert sok ember sajnos ilyen, ha valamit eltűrnek neki egy kapcsolatban, akkor tovább feszegeti a határokat.

Úgyis azt fogod tenni, amit helyes, még szenvedsz, próbálkozol, alkudozol, pár hónap, esetleg több és túl leszel rajta. Valamennyire.

43/N

1.Az nem társ függőség, ha ragaszkodsz valakihez, és szeretnéd megmenteni a házasságotokat.

2. Ha te mindent megteszel (amivel szem előtt tartod a saját érdekeidet is), de ő nem hajlandó tenni, akkor a te 100%-od még mindig csak 50% a kapcsolathoz. Engem ez csuggesztett és egyben vigasztalt is egy kapcsolat vége után, amikor egy ideig még gyógyszert is kellett szednem, annyira kiütött.

Szóval fontos a pszichológus, hogy magaddal tisztában légy: ez a legfontosabb ez ügyben (is), és meglátod, a férjed mennyire zárkózik fel.

Minden jót!

Nem lehet, hogy nárcisztikus személyiségzavaros a férjed?

Nekem ez jutott eszembe abból, hogy ő soha nem hibás, ő mindig csak azért olyan, mert te bántottad.

Ha nárcisz, akkor nem tudsz tenni semmit, ameddig ő be nem látja, hogy baj van és nem fordul szakemberhez.

Viszont ha nem látja be és nem kér segítséget, akkor nem tudsz mást tenni, mint menekülni, mielőtt téged is és a gyereket is tönkre teszi. Sajnos. Ismerek nárciszt, borzasztó. :(