Mit tegyek, hogy vége legyen ennek a hadjáratnak?

Már jóideje külön voltak, amikor megismerkedtünk. A nőnek is van párja, annyi, hogy a férfi külföldön van.

Nem nekem ír, páromnak. Ő persze elmeséli, hisz kivel ossza meg, ha nem velem?

Az anyja cigányoz, fenyegeti, hogy ha gyereket csinál nekem (ő írta így), akkor őt felejtse el. Persze nem akarunk gyereket, de akkor is rosszil esik, hiszen nem szoktunk tőle semnit sem kérni.

A volt párja gyámüggyel fenyegetőzik, mert szerinte nincs a gyereknek ágya (van neki), kudarcot vallottunk szerinte szülőként. Azt akarja, hogy láthatáskor ne hozza ide a fiát, mert itt megfertőzik a gyerekeim az övékét (betegen jött ide). A másik baja az volt, hogy nem kapott gyógyszert a köhögésre meg az orrfolyásra. Nem tömöm gyógyszerrel a sajátjaimat sem...pláne ha adtam volna akkor az lett volna a baj. Nagyon szívessen írnék mindkettőnek én is, de félek, hogy ezzel ártanék. Egyre jobban zavar, amit csinalnak.

Megbeszélés alapján szólunk a gyerekekre. Meg van/volt, hogy egész nap velem van a gyerek, mert dolgoznia kell(ett) a páromnak. Két hetet nem matadhat csak úgy otthon...vagy épp 4-5 napokat, sajnos. Presszója van, alkalmazott nélkül. Ő nem bír három gyerekkel, én könnyebben rendezem el őket (verekedés, kiabálás nélkül. Egyre könnyebben megy).

Amúgy meg köztünk nem okoz konfliktust ez az egész, de nagyon rosszul esik. Hiszen nem azért élünk együtt, mert jövő hónapban majd más valakivel leszünk... Így pedig nehéz, hogy az anyja utál. Az meg, hogy ilyeneket ír, hogy ne legyen gyerekünk...hogy képzeli? Meg a gyerek anyjával is szövetkeznek? Felbújtja a saját fia ellen a fia exét??

Nem akarom, higy szidja őket bárki...csak nagyon zavar már.

18 éves korom óta dolgozok. A szülés előtt 4 hetet, utána 10 hónapot estem ki a munkából. Dolgozni kell, mivel nem alapozhatom másokra a megélhetésünket. Én nem kapok segélyeket, hiába van ez a hiedelem... Nem támogatnak a szüleim és nem kapok gyerektartást sem. ... Három emberért felelek, nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon üljek és vakarjam a hátsómat. :)

Rám nem mondhatja senki, hogy "eltart az adójából". Ez motivál még.

Mert nem tudok vele mit csinálni. A sajátjaimnak azt mondom, hogy elhallgatsz és leülsz, akkor az van. Esetleg szipog egy kicsit, de hallgat és ül.

A gyerek pedig...egy neveletlen kölyök. Bántja a kisfiamat, szófogadatlan és hisztis. Igyekszem nem kivételezni, de nem szidhatom le más gyerekét úgy, ahogy a sajátomat. A hétvégén egyszer kinyomtam a tv-t és leültettem őket egy-egy ágyra, már is az van, hogy terrorizálva van... Mi lenne, ha úgy állnék hozzá, ahogy az enyémekhez? Ugyanis nekm megvan az elképzelésem, ehhez mérten nevelem a sajátjaimat...