Ki az, aki butának érezte magát a barátja/férje mellett? Mi lett a vége?

Csak az a no erzibutanak magat egy ferfi mellett, aki el van tiporva, akit a ferfi allandoan lehulyez, akit a ferfi terrorban tart, akit a ferfi kontrollalni akar es tenylegesen hulyenek nez.

Mi kellene a vegenek lenni? Viszlat, de minnel hamarabb.

Butának nem éreztem magam, olyan viszont volt, hogy éreztem, hogy kevésbé vagyok okos nála. Mivel a srác valóban okosabb, mint én, de nem csináltunk ügyet belőle. Nem ezért szakítottunk.

Egyébként úgy gondolom, hogy a közel egyformán okos emberek illenek össze, nyilván ezt nehéz belőni. A jelenlegi barátom nagyon művelt, teljesen más körökben mozog, mint én. De mindent elmagyaráz, nem csinál ügyet belőle. Cserébe, amikor én értek valamihez, akkor ő fogadja el, hogy ez így van. Teljesen normális, hiszen máshoz értünk.

"Csak az a no erzibutanak magat egy ferfi mellett, aki el van tiporva, akit a ferfi allandoan lehulyez, akit a ferfi terrorban tart, akit a ferfi kontrollalni akar es tenylegesen hulyenek nez. "

Ez ÍGY hülyeség!!!!

Van egy csomó nö (meg férfi is), aki egyszerüen BUTA! HA egy okos valakivel kerül össze, akkor mellette - JOGOSAN érzi magát butának és ennek semmi köze ahhoz, hogy el van nyomva vagy sem!!!!

Egyből anyósom ugrott be a kérdés láttán... egészségügyibe járt és orvos akart lenni. Nagyon okos nő pedig, nagyon ért az ilyesmi dolgokhoz. Kb. ekkor összejött a párom apjával, aki azóta egy lecsúszott autószerelő. Elmondása szerint már akkor ordítozott hogy gyereket akar. Meg is lett a párom. De teljesen maga alá nyomta, depressziós is lett. Úgy beszél vele mint egy kutyával. Olyanokat mond neki, hogy "érezd magad nőnek, elmosogathatod a tányéromat", meg "ki a fsz fogja kivasalni az pólómat majd én? na szálljál ki a gép elől mert sietek". Nyilvánvaló, sosem mehetett orvosira. Megszomorította az életét (most is szomorítja), de a gyerekek miatt nem válik.

Isteni szerencse, hogy a párom nem az apjára hasonlít. Hálistennek mindig rossz, nem pedig követendő példának fogta fel az apját.

Én annak éreztem. Nem is tudom, miért nem léptem hamarabb. Bár csak 3 évig voltunk együtt, ez is nyomot hagyott. Így visszagondolva ő a buta, nagyon kicsinyes magatartás az, amit csinált.

Ugyan nem pontosan válasz a kérdésre, de az apám is ilyen. Nem csak anyámmal, mindenkivel. Anyukám kitartott mellette, de önbizalma nuku, sokat láttam sírni, társaságban nem mer megszólalni stb. Szomorú.

Én azóta boldog párkapcsolatban vagyok, babát tervezünk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy férfi lehet ennyire jó. Okos, megértő, figyelmes, szeret. Ha megbánt is valamivel, mindig bocsánatot kér.

Ha egy olyan párkapcsolatban vagy, Kérdező, ahol butának érzed magad, akkor mindképp lépj!