Szerintetek mit kellene tennem, teljesen tanácstalanok vagyunk, van kiút ebből sokszor úgy érezzük nincs már mit tenni, vége, lehet bármit tenni?

Elsőnek kezdenem azzal van, három gyermekem, két lany és egy fiú, mind a három felnőtt már. A legnagyobb az már elköltözött, van egy két éves kislánya és most végezte el a kozmetikus iskolát vele nincs semmi probléma.

Most jön a két problémásabb gyermekem, a fiú és a lány itthon lakik. Ezzel az a probléma hogy a lányom már 3 éve együtt van a barátjával és azóta idekoltozott szóval velünk lakik a párja, hülyék voltunk, hogy ezt megengedtuk, ezzel kezdődött el az ami most van, szinte pokol az életünk azóta, a lányomnak semmilyen végzettsége nincsen, a párjának nyolc általánosa van csak de így is jo pozícióban dolgozik. Egy éve össze hoztak egy gyereket és az is itt lakik velünk, ezzel nincs baj nem a gyerek tehet róla, nekünk az unokánk mindennel jobban szeretjük ot. De közben ok vettek egy hazát hitelre és nem tudjak csinálni egy teljesen alap hazát vettek amire jo sok pénzt kellene beletenni hogy nézzen is ki valahogy. De a pénzből amit a hitelre fizetnek meg a párja nem tudjuk hova vagy mire de eltüntetni a pénzt. A lányom is eléggé felelőtlen mert amikor nincs pénzük akkor is a gyereknek online rendeli a ruhákat meg a játékokat,hogy az ő gyereke ne nélkülözzon. Ez gyönyörű dolog , meg egy anya az ilyen , de be kellene látnia neki is, nem tarthatjuk el őket egész életükben. Mi veszünk fát nekik a gyereknek ételt , neki ételt. Ráadásul mi ki jöttünk a szobankbol és teljesen felújítottuk nekik hogy a gyerek amikor született tiszta rendes szobaba jöjjön. Azóta mi kint alszunk a férjemmel a nappaliba, öregségunkre oda jutottunk. Vendéglátásban dolgozunk napi 15 órát dolgoznak a férjemmel , két naponta. Nekünk jól esne már amikor itthon vagyunk bemenni a szobankba és pihenni de ez sajnos nem lehetséges. Most elméletileg marad pénzük csinálni, de szerintem már túl késő , azt gondoljuk higy a barátja bukott sokat tippmixen higy kölcsön kert valakitől higy ne vegye eszre a lányom higy nincs , és most adta vissza neki, vagy hitelt tudott intezni nem tudjuk.

A fiam az nagyon jo gyerek tudjuk hogy mindent megtenne értünk, ő két éve érettségin megbukott nem azért mert hülye egyszerűen nem vette komolyan, kellett neki egy pofon az élettől. Észbe kapott és 1,5 hónap alatt felkészült a javító érettségire és harmasra megcsinálta a nulláról, sőt két pont kellett volna neki a negyeshez. Egyetemre szeretett volna menni ezért érettségizett megint újból foldrajzbol és azt dicsérettel ötösre elvégezte. El is ment az egyetemre de abba hagyta mert úgy érezte nem neki való az, ez részben azért van mert nem voltak célja elgondolása mit is akar csinálni , másrészt az idősebb lányom vőlegénye, agrármérnök és vadgazdamernok, ezért ra beszéltek fiamat higy menjen annak jo lesz a családba. Elment is de mondta amikor bent ült órán hogy mi köze lenne neki ezekhez egyáltalán nem tetszik neki, jo szereti a természetet meg ha elhivjak segíteni akkor elmegy pár hétre hozzájuk, de nem ezzel akar foglakozni.

A fiam problémái meg nem értek véget , nos hat egész gyermek korában velük egy szobában volt, sose volt külön szobája , nem lehetett ez miatt barátnője sem, ezt ő mondta hogy milyen már mondja gyere már aludj itt vagy bármi és két agy bent meg a szülei dolgai vannak, mondtam neki hogy ha szeret nem ezt nézik de valamilyen szinten megértem. Most már idősebb korában van egy szobája de az is rendkívül rossz állapotban van tiszta retek vakolat ke van verve csak egy agy van bent neki így most lesz csinálva tavasszal.

A problémám az lenne higy a két testvér nem igazán jön ki egymással , sőt inkább a fiam a lányom barátját utalja mert egy idegen ember miatt lakott velünk plusz két evet és mink is miattuk szenvedünk kint a nappaliban. Elege van a fiamnak abból higy mi veszünk meg nekik mindent eltartjuk őket és ezért mi szenvedünk. Nem tudja elnézni azt higy amíg a barátja eltippmixeli a pénzt vagy isten tudja híva teszi, a lányom meg felelőtlenül vásárolgat addig mi körülbelül egy hónapban végig mi tartjuk el őket, így nem tudjuk csinálni a hazát, spórolni , mert minden pénzünk elmegy rájuk.

Nekünk is férjemmel már a véget járjuk ennek a dolognak, állandóan feszült a légkör itthon idegesek vagyunk, és sokszor egymáson vezetjük le a feszültséget teljesen ok nélkül. Azért ilyen korban már nyugalom kellene nem pedig idegesség állandóan. A fiam teljesen kívan készülve, teljesen bele van ebbe betegedve, annyira nem bírja már elviselni őket, és félt rendkívül bennünket , hogy idegeleg teljesen kívan készülve. Azt mondja depressziós, vagy nem tudom mi lehet vele. Sok példa volt ra higy elkezdte vágdosni a kezet azóta is tiszta heg a keze, nekem van frotninom abból szedett már be, mert nem tudja elviselni ezt, rémálmai vannak és kissé introvertalt lett, nincs kedve semmihez nem tud örülni semminek. Amikor elmegy inni, azt mondja azért megy el mert már nem tudja kibírni és lekell nyugodnia akkor mindig kint tor zúz, ritkán megy el szóval nem alkoholista meg nem mindig issza magát reszegre sőt amikor elmegy mindig normálisan jön haza, de ilyen 2 havonta előjön ez nála hogy szétzúz mindent. Azt mondja magányos és úgy érzi egyedül van. Amikor elmegyünk itthonról akkor egész nap ki se jön a szobából mert annyira nem tudja elviselni őket, szégyen nem szégyen ilyenkor flakonba pisil és már reggel bevisz magának ételt, higy meg véletlenül se keljen ki jönnie. De ez nem azért van mert trehány és egy csöves, mert nagyon jo stílusa van ad magára, csak annyira felemésztette már ez az egész hogy nem tud mit csinálni. A gyereküket is utalja nagyon csúnyán beszél róla, nem tudja elviselni sem mindig felkelti éjszaka és nem tud tőle aludni, múltkor amikor nagy fagyok voltak inkább kiment a kocsiba aludni mert már annyira nem bírta. Alapjáraton szereti a gyerekeket a másik unokank jelenti neki a mindent , nagyon imádja. De ezt akikkel baj van a gyereküket tiszta szívéből gyűlöli nekünk faj ez de nem tudjuk miért utalja amiko nem tett ő ellen semmit. A fiam eldöntötte hogy nyelvvizsgát le akarja tenni és masszőr akar lenni ezt elfogadtuk.

De a lányom helyzete sem fényes, nem nagyon jönnek ki a barátjával nem érzi mellette nőnek magát azt mondja, meg szokott sírni, higy milyen nehéz neki. De nem tudom mit tegyek, ki dobja ki a saját unokáját és a gyereket, de azt se tudjuk elnézni higy a fiunk napról napra tönkre megy idegileg. Szerintetek mit kellene tennünk ? A fiunkat küldjük el, vagy mondjuk a lányunkeknak, hogy költözzenek külön albérletbe? A fiamnak úgy mond nincs senkije, egyedül nem tudna albérletbe menni, egy nagyszülő sem el már sajnos. A lányunkek azért együtt vannak és könnyebb lenne nekik. Teljesen tanácstalanok vagyunk úgy érezzük már sokszor hogy jobb lenn meghalni vagy elmenni mert már nem bírjuk tovább, úgy érezzük nincs semmilyen olyan döntés ami helyes lenne. Segítsetek nekünk.