Ilyenkor mit tehetek? Hol a vége? Van egyátalán kiút? Vagy akármit teszek, jobb nem lesz?

Az a történetem, hogy tinédzser fejjel (17 évesen) igent mondtam muszlim barátom leánykérésére. Hivatalosan nincs bejeltve sehova, de mi komolyan gondoljuk/tuk. Mivel most a következő helyzet áll fennt: Azt hiszi, hogy mindig minden úgy van ahogy Ő akarja, nekem ellentmondásom nincs. Dolgokba beleszólásom nincs. Vitatkozásba esélyem sincs (pedig sok dologban tudom, hogy igazam van, családom, barátok mindenki megerősít az amúgyis egyértelmű dologban) csak mivel ez Neki nem jó, ezért nekem nincs igazam. Meg-meghallgat, és ha érzi, hogy tényleg igazam van, akkor vagy azt mondja, hogy "NEM" vagy pedig hagyja a témát, és elkezd más témákat felhozni, hogy végre Neki lehessen igaza. Ha valamit nem csinálok meg amit kér tőlem (pl. üljek egésznap a szobámba, véletlenül se lépjek kapcsolatba más emberekkel, térjek át az Ő vallására stb..) akkor én csak kihasználom Őt mert nem is szeretem, és hagyom hogy Ő szomorú legyen. Ha Ő nem csinálja meg amit én kérek Tőle (pl. beszéljen velem normális hangerőn, ne hazudjon stb..) akkor az nem számít, meg én nagyon nehezet kérek Tőle. Már 2 éve együtt vagyunk, fél éve "jegyzett el" . De én azóta egyszerűen nem bírom tovább. Sokszor mondtam Neki, hogy Magyarországon az Ő dolgai nem így működnek. És mondta, hogy de hát én Egyiptomi vagyok, ezt nem tudom megváltoztani. De hiába mondom Neki, hogy én magyar vagyok, persze itt is nekem kell változnom. Ha Ő aztmondja, hogy az ég zöld akkor az zöld,és Allahért sem ismerné be, hogy az kék. Folyamatosan engem nyomozgat ahol csak tud, és mindegy egyes másodpercét tudni akarja az életemnek. Szóval ilyen dolgai miatt döntöttem úgy, hogy jobb Nélküle. Csak mikor ezt elondtam Neki, első két napban én voltam a legrosszabb ember a világon. Utánna látta, hogy komolyan gondolom, úgyhogy 1 hétig folyamatossan könyörgött és jött a "megváltozok szöveg" majd ez után elfogyott a türelme, azaz eddig tartott a "megváltozok" dolog, és visszaállt az alaphelyzet.. engem ócsárol.

De ezek mellett, nem hagyja hogy véglem elhagyjam, folyamatosan jelentkezik, nem törődik bele, hogy vége, mivel Ő nem eggyezett bele..

Csak az egy baj, hogy én szeretem, és egyszerűen annyira erős kötelék fűz Hozzá, hogy azt nem tudom szavakkal körülírni. Már azon gondolkodok, hogy visszamegyek Hozzá és inkább viselem a kínt, mert annyira szeretem.

Akik most oltogatni fognak azoknak most mondom :

Tudom, tudom, hogy már az elején mennyire hülye voltam.

Tudom, mindenki megmondta, hogy muszlim.. más vallás.. sokkal másabb. Ostoba voltam, nem hallgattam senkire és így tovább. Beismerem.

(de Ti is tudjátok, hogy ha tudom, hogy ez lesz, természetesen nem megyek bele)

Nem tudom mit kellene tennem. Teljes szívemből szeretem! Lehet, hogy Vele sosem leszek boldog, de Nélküle sem.

Nagyon jó lenne hallani egy pár tanácsot.

Előre is köszönöm :)