Ilyenkor mit tehetek? Hol a vége? Van egyátalán kiút? Vagy akármit teszek, jobb nem lesz?
Az a történetem, hogy tinédzser fejjel (17 évesen) igent mondtam muszlim barátom leánykérésére. Hivatalosan nincs bejeltve sehova, de mi komolyan gondoljuk/tuk. Mivel most a következő helyzet áll fennt: Azt hiszi, hogy mindig minden úgy van ahogy Ő akarja, nekem ellentmondásom nincs. Dolgokba beleszólásom nincs. Vitatkozásba esélyem sincs (pedig sok dologban tudom, hogy igazam van, családom, barátok mindenki megerősít az amúgyis egyértelmű dologban) csak mivel ez Neki nem jó, ezért nekem nincs igazam. Meg-meghallgat, és ha érzi, hogy tényleg igazam van, akkor vagy azt mondja, hogy "NEM" vagy pedig hagyja a témát, és elkezd más témákat felhozni, hogy végre Neki lehessen igaza. Ha valamit nem csinálok meg amit kér tőlem (pl. üljek egésznap a szobámba, véletlenül se lépjek kapcsolatba más emberekkel, térjek át az Ő vallására stb..) akkor én csak kihasználom Őt mert nem is szeretem, és hagyom hogy Ő szomorú legyen. Ha Ő nem csinálja meg amit én kérek Tőle (pl. beszéljen velem normális hangerőn, ne hazudjon stb..) akkor az nem számít, meg én nagyon nehezet kérek Tőle. Már 2 éve együtt vagyunk, fél éve "jegyzett el" . De én azóta egyszerűen nem bírom tovább. Sokszor mondtam Neki, hogy Magyarországon az Ő dolgai nem így működnek. És mondta, hogy de hát én Egyiptomi vagyok, ezt nem tudom megváltoztani. De hiába mondom Neki, hogy én magyar vagyok, persze itt is nekem kell változnom. Ha Ő aztmondja, hogy az ég zöld akkor az zöld,és Allahért sem ismerné be, hogy az kék. Folyamatosan engem nyomozgat ahol csak tud, és mindegy egyes másodpercét tudni akarja az életemnek. Szóval ilyen dolgai miatt döntöttem úgy, hogy jobb Nélküle. Csak mikor ezt elondtam Neki, első két napban én voltam a legrosszabb ember a világon. Utánna látta, hogy komolyan gondolom, úgyhogy 1 hétig folyamatossan könyörgött és jött a "megváltozok szöveg" majd ez után elfogyott a türelme, azaz eddig tartott a "megváltozok" dolog, és visszaállt az alaphelyzet.. engem ócsárol.
De ezek mellett, nem hagyja hogy véglem elhagyjam, folyamatosan jelentkezik, nem törődik bele, hogy vége, mivel Ő nem eggyezett bele..
Csak az egy baj, hogy én szeretem, és egyszerűen annyira erős kötelék fűz Hozzá, hogy azt nem tudom szavakkal körülírni. Már azon gondolkodok, hogy visszamegyek Hozzá és inkább viselem a kínt, mert annyira szeretem.
Akik most oltogatni fognak azoknak most mondom :
Tudom, tudom, hogy már az elején mennyire hülye voltam.
Tudom, mindenki megmondta, hogy muszlim.. más vallás.. sokkal másabb. Ostoba voltam, nem hallgattam senkire és így tovább. Beismerem.
(de Ti is tudjátok, hogy ha tudom, hogy ez lesz, természetesen nem megyek bele)
Nem tudom mit kellene tennem. Teljes szívemből szeretem! Lehet, hogy Vele sosem leszek boldog, de Nélküle sem.
Nagyon jó lenne hallani egy pár tanácsot.
Előre is köszönöm :)
válasza: válasza:"Lehet, hogy Vele sosem leszek boldog, de Nélküle sem."
Ne hidd. Most talán így gondolod, de bízz bennem: el fog múlni. És jobb lesz, sokkal jobb.
Menekülj el, amíg tudsz. Kérlek!
válasza:
válasza:Itt is megmutatkozott az értelmi szint, gratulálok.
Először is "Kis 17 éves ...... 18/F" Ugye nem bánod, ha ezen könnyesre röhögtem magam? Feltűnt, hogy egy darab évvel vagy idősebb? Mellesleg az agyi szinted nagyjából egy óvodáséval egyezik, úgyhogy a helyedben nem verném a nyálam a semmire.
Alig fogták fel páran, hogy a kérdező NEM szidalmakat kér, mert tisztában van mindennel. Nem, ti idejöttök szapulni. Szar az életetek? Az érzelmi nyomorékságotokat ne olyanon töltsétek ki, aki segítséget kér!
válasza:Figyelj ide, nekem volt egy barátom, aki nem volt ugyan muszlim, de a leírásod nagyobbik része kísértetiesen illett rá. Különösen az, hogy csakis neki lehetett mindenben igaza. Szerencsére ő nem volt egy ilyen mentalitást támogató szülőhazával is felszerelve mindezek mellé. Én is nagyon szerelmes voltam bele... és azt gondoltam, hogy nem tudnék nélküle élni.
Egyszer elküldtem a francba, hogy nekem ezek a játékfeltételek nem felelnek meg, és aztán voltam még olyan hülye, hogy visszamentem.
Nem csak hogy ő nem változott ettől semmit (miért is változott volna...?), hanem magammal is kezdtem egyre jobban hadilábon állni. Mert persze tudtam, hogy én igazából _nagyon nem ilyen_ kapcsolatot szeretnék, és hogy _olyan_ kapcsolatom, amilyet szeretnék, _vele_ soha nem lehetséges, hiába, hogy én vele szeretném. Hidd el, ez is legalább olyan becsavarodott érzés, mint nem visszamenni miközben szerelmes vagy. Viszont azért ha elég sokat vársz, a sok alázás szép lassan garantáltan felemészti a szerelmet, csakhogy akkor már nem muszlim pasikkal is sokszor késő (mert például van már három gyereked tőle), nem hogy egy olyannal, amilyet te leírtál.
Aztán szakítottunk megint, akkor még mindig szerettem, mégis óriási megkönnyebbülés volt (az első pár kétségbeesett nap/hét után). Jelentem, azóta sokkal, sokkal, sokkal jobb. Az élet, úgy általában. Pedig még nem is találtam új párt.
Szerintem neked nem kéne belemenned ebbe a fölösleges második körbe, főleg, hogy jó eséllyel nem fogsz tudni kisétálni belőle úgy, ahogyan én tudtam.
Biztos vagyok benne, hogy neked is sokkal jobb lesz, amint sikerül elfogadnod, hogy vége. Előtted még az élet ;)
Az szerintem sem árt, ha rendőrséggel fenyegeted meg. Annak talán még van valami tekintélye a szemében. Ha nem hat, esetleg tényleg fel is jelentheted.
Ne sajnáld, nem szeret, csak birtokolni akar (tehát önző).
válasza: válasza: válasza: válasza:Én sem azért jártattam a számat, mert nekem rosszul esne látni ahogyan a szerelmesek egymás nyakába borulnak.. Én is megkaptam a külföldimet, noha ő nem muszlim volt. Ugyanígy érzelmi zsarolás, hatalmaskodás, önkényeskedés, féltékenykedés, de engem is levett a lábamról a jó tulajdonságaival, és visszamentem hozzá. Mire kikeveredtem a kapcsolatból, addigra szereztem néhány monoklit, és egy jó kis depressziót.. Még szerencse, hogy a családom és barátaim "visszafogadtak" annak ellenére, hogy hagytam magam szinte teljesen elvágni tőlük.. Mostanra még mindig nincs párom, bár nem is nagyon töröm magam miatta, és az ex elég rosszat halmozott a nyakamba szakítás után ahhoz, hogy kb az egész életemet ellehetetlenítse. De még így is boldogabb vagyok..
Te sem ilyen életet szeretnél magadnak. Légy erős!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!