Lehet, hogy vége a házasságomnak? Szörnyű, de akárhányszor gondolkodom rajta, mostanában mindig arra jutok, hogy nagyon nehéz már bármit is tolerálnom ebben a kapcsolatban. A gyerekünk születése után kezdődött az elhidegülés.
Tudom, hogy valahol még kötődöm hozzá, de szépen lassan tűnnek el az érzelmek és érzések.Már nem vágyom rá , hogy megcsókoljon, hogy együtt legyünk.
Nagyon nehéz ezt bevallani és kezdek belefáradni a próbálkozásokba, h megmentsem a kapcsolatunkat.
Csak én próbálok néha egy kis színt vinni a dolgokba, mert ő azt mondja,h neki9 nincs szüksége nagyon arra, hogy kimozduljunk.Nem tudom, h mit tehetnék még, fáj ez a tény, h elveszítjük egymást és inkább már barátokká válunk.
Sajnálom... mi ezt megelőztük mert kezdettől és születéstől már együtt is töltöttünk kettesben időt mama vigyázott rá.
ha nem lettek volna ilyen órák már mi is tropák lennénk..
Ha csak te akarod, már rég rossz...
Amúgy a teszek valamit abból áll, hogy kimozdultok? Mert az egyáltalán nem minden... sőt!!
Üljetek le, beszéljétek meg, hogy mi van, miért van, ki mit szeretne, hogy gondolja, és jussatok közös nevezőre, bármi is legyen az. ha kell, menjetek el szakemberhez, csodákat tud művelin-ha van értelme az együttmaradásnak!
Az elhidegülést nem szabad hagyni, ha elváltok, annak legyen oka, ne az, hogy csak éldegéltek egymás mellett...
(volt egy barátnőm ugyanígy, észbekaptak, leültek, megbeszélték és azóta is imádják egymást, több mint 12 éve és 3 gyerekkel...)
Hát ne hagyd leülni a lusta disznó férjedet!
Ha kell ostorral verd, hogy igenis vigyen titeket a gyerekkel kirándulni!!
Ismerős a helyzet...nálunk is ez van.Én már sokszor beszéltem neki erről,h valamit tenni kell de semmi javulás.
Igen olyan már mintha barátok lennénk és így belegondolva leélni az életünk.:(:(Mi összetudunk minden apróságon veszni,a szexuális életünk is egyenlő a nullával!!!Kisfiamra nem tud senki se vigyázni mert több 100km-re vannak a mamák.Sajnos nem nagyon tudok tanácsot adni mert magunknak sem tudom mi ebből a kiút.
Én is azon töröm mindig a fejem,hogy mi legyen?Annyira eltávolódtunk egymástól,h a napi történéseken kívül nem nagyon tudunk beszélgetni.Rossz ez így szerintem mindenkinek,csak nem tudjuk mi erre a megoldás.....
Miért divat ma beletörődni ebbe a helyzetbe és rögtön elválni, külön menni? Főleg, hoy gyerek is van már és neki apa kell akkor is ha már nemfényes a dolog a szülők közöztt. Tessék érte tenni valamit! Gondolj vissza arra az időre, mikor megismertétek egymást. Mire indultál be rajta, mi tetszett benne. Tessék együtt nosztalgiázni, egy kicsit lazulni és nem rögtön feladni. Mindenért küzdeni kell és egy házasság olyan sokszormint egy hullám vasút. De ha meg tudjuk oldani ezt a dolgot és nem csak kesergünk rajta, még büszkék is lehetünk magunkra. Mielőtt lepontoznátok, nálunk is fordult már elő ilyen nem is egyszer, de mindig sikerült túl lépni rajta. Én amikor férjhez mentem, egy életre gondoltam és ezt komolyan is veszem, még akkor is ha néha vannak olyan napok, hogy egymáshoz sem szólunk. Ő másik fél is szenvedhet, csak esetleg nem tudja megfogalmazni. Oldjátok meg együtt és minden jót kívánok nektek!!!
/11 év házasság tapasztalata alapján és még csak 35 éves vagyok!/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!