Nővérem nekem állt, hogy nem vittem sokra! Igaza van szerintetek?

Biomérnökin tanultam 2 évig, de ott hagytam, mert ebben a szakmában úgy láttam nem tudok majd elhelyezkedni ott, ahol a családom és a barátom lakik. Illetve sajnos nem is érdekelt, rájöttem emberekkel, gyerekekkel szeretnék foglalkozni és valami változatos munkát szeretnék és igazából csak boldogan élni a családommal.

A tanítóit néztem ki, úgyérzem mai napig, hogy nagyon passzol hozzám ez a hivatás és nagyon szívesen csinálnám. De közben dolgoztam óvodában is, így az óvónői is megtetszett.

Közben a szüleim egyszercsak elköltöztek, messze a barátomtól. A barátom azt szerette volna, hogy ott tanuljak azt amit szeretnék, ahol ő van. A családom pedig, hogy ott ahol ők laknak. Végül az óvónőire esett a választásom, mert az rövidebb és igazából az is tetszik nekem, ott kezdem ahol a szüleim laknak.

 A barátom elfogadta és támogat benne. Viszont a nővérem nekem állt, hogy ő neki még olyan furi kimondani, hogy oviban fogok dolgozni. Ő azt hitte agysebész vagy gyógyszerész leszek. Szerinte ezzel elpocsékoltam az eddigi tanulmányaimat. Hiába voltam mindig kitűnő. Meg hogy ez az egyetem már nem lesz nehéz mivel az ő ismerősei végig bulizták az egyetemet és kitűnőek lettek. Úgyhogy így lesz bőven szabad időm, úgyhogy most is tegyem le a könyvet(mert épp németeztem) , mert hogy elég lesz egyetem mellett nyelvvizsgára készülni, mert ez egy nagyon gagyi szak és menjek szépen takarítani. Nincs tanulás. Meg jó sokszor elmondta, hogy nem sokra vittem és kár hogy mindig az volt h nekem tanulnom kell meg én ügyes vagyok erre csak egy óvónő lesz belőlem.

Anya is mondta, hogy még apa nem tudja mi mellett döntöttem, de nem is mondja inkább neki, mert ő is lenézi az óvónőket és nem akarja felidegesíteni.

Mondták hogy az ottani tanítót válasszam szerintük, de azt nem hogy ha óvónő leszek, akkor le fognak nézni engem.

Nagyon el keseredtem. Folyamatosan csak sírtam. És most is ha eszembe jut simán magamtól sírva fakadok. Már bánom, hogy nem a tanítóit választottam, mert valóban azt szerettem volna legelőször és jobban is akartam és azon az egy éven már tényleg nem múlott volna. De azt érzem, hogy mindkettő ugyanannyit keres és mindkettő szép és hozzám illő. Csak ha még a családom is semmibe vesz és lenéz akkor nem tudom mi lesz majd később.

Már nem tudok mit tenni! Nem tudok újra felvételizni, nincs nyelvvizsgám, de ha azt le is teszem, csak kémia emeltem van és az nem jó a tanítóihoz, nem fogadják el. Most hiába jutottam volna be, tudjátok 2020-as felvételi más.

21L Nagyon szépen kérlek olvassátok el és írjatok rá valamit. Nagyon sokat sírok és kattogok az életemen. :(((((