Nővérem nekem állt, hogy nem vittem sokra! Igaza van szerintetek?
Biomérnökin tanultam 2 évig, de ott hagytam, mert ebben a szakmában úgy láttam nem tudok majd elhelyezkedni ott, ahol a családom és a barátom lakik. Illetve sajnos nem is érdekelt, rájöttem emberekkel, gyerekekkel szeretnék foglalkozni és valami változatos munkát szeretnék és igazából csak boldogan élni a családommal.
A tanítóit néztem ki, úgyérzem mai napig, hogy nagyon passzol hozzám ez a hivatás és nagyon szívesen csinálnám. De közben dolgoztam óvodában is, így az óvónői is megtetszett.
Közben a szüleim egyszercsak elköltöztek, messze a barátomtól. A barátom azt szerette volna, hogy ott tanuljak azt amit szeretnék, ahol ő van. A családom pedig, hogy ott ahol ők laknak. Végül az óvónőire esett a választásom, mert az rövidebb és igazából az is tetszik nekem, ott kezdem ahol a szüleim laknak.
A barátom elfogadta és támogat benne. Viszont a nővérem nekem állt, hogy ő neki még olyan furi kimondani, hogy oviban fogok dolgozni. Ő azt hitte agysebész vagy gyógyszerész leszek. Szerinte ezzel elpocsékoltam az eddigi tanulmányaimat. Hiába voltam mindig kitűnő. Meg hogy ez az egyetem már nem lesz nehéz mivel az ő ismerősei végig bulizták az egyetemet és kitűnőek lettek. Úgyhogy így lesz bőven szabad időm, úgyhogy most is tegyem le a könyvet(mert épp németeztem) , mert hogy elég lesz egyetem mellett nyelvvizsgára készülni, mert ez egy nagyon gagyi szak és menjek szépen takarítani. Nincs tanulás. Meg jó sokszor elmondta, hogy nem sokra vittem és kár hogy mindig az volt h nekem tanulnom kell meg én ügyes vagyok erre csak egy óvónő lesz belőlem.
Anya is mondta, hogy még apa nem tudja mi mellett döntöttem, de nem is mondja inkább neki, mert ő is lenézi az óvónőket és nem akarja felidegesíteni.
Mondták hogy az ottani tanítót válasszam szerintük, de azt nem hogy ha óvónő leszek, akkor le fognak nézni engem.
Nagyon el keseredtem. Folyamatosan csak sírtam. És most is ha eszembe jut simán magamtól sírva fakadok. Már bánom, hogy nem a tanítóit választottam, mert valóban azt szerettem volna legelőször és jobban is akartam és azon az egy éven már tényleg nem múlott volna. De azt érzem, hogy mindkettő ugyanannyit keres és mindkettő szép és hozzám illő. Csak ha még a családom is semmibe vesz és lenéz akkor nem tudom mi lesz majd később.
Már nem tudok mit tenni! Nem tudok újra felvételizni, nincs nyelvvizsgám, de ha azt le is teszem, csak kémia emeltem van és az nem jó a tanítóihoz, nem fogadják el. Most hiába jutottam volna be, tudjátok 2020-as felvételi más.
21L Nagyon szépen kérlek olvassátok el és írjatok rá valamit. Nagyon sokat sírok és kattogok az életemen. :(((((
válasza:Azt válaszd amit szeretnél ez most a fontos.
Én csak ott látom a hibát, miért kellett 2 év hogy kiderüljön nem tetszik neked a biomérnöki. Ha csak amiatt mert "nem találsz munkát" azért befejezhetted volna.
De ez már a múlt, a nővéred ebben se kritizáljon.
Nagyon-nagyon hálásan köszönöm a válaszaitokat!
Félve nyitottam meg, hogy milyen kommenteket fogok kapni, de nagyon pozitívat csalódtam! Köszönöm, hogy bíztattok és ilyen kedvesek vagytok!
Tényleg a lehető legrosszabb időszakon megyek most keresztül, de mindenképpen elkezdem az óvónőit és ha a szívem azt fogja súgni, hogy rosszul döntöttem teszek egy emeltet és elmegyek a barátomhoz tanulni tanítónak. ( Azért ragaszkodtam ennyire ahhoz a szakhoz, mert imádok minden tárgyat, imádok tanulni. Szeretek énekelni, szeretem a népdalokat. Imádok tornázni/gyógytornázni, mindig is futóversenyeztem, szeretek rajzolni, imádom az irodalmat, a verseket, a meséket, imádom a matekot is. Tehát úgy éreztem, hogy a módszereim, a tudásom szívesen tovább adnám. Dicsérném, motiválnám és bíztatnám a gyerekeket, mert sajnos engem nagyon sok csapás ért gimiben, az osztályfőnököm inkább lehúzott mindenkit és ordibált, hülyék voltunk a szemében. Hiába voltunk kitűnők. Ha nem is leszek soha tanító/tanár, de ezt majd ha lesznek gyerekeim sose fogom hagyni egy tanárnak se, hogy lehúzza őt.
Most mindenképpen megpróbálok a döntésem mellett maradni, elkezdeni az óvónőit és kihozni magamból a maximumot és tökéletesen kitanulni ezt a hivatást és aztán rengeteg szeretetet, kedvességet átadni a gyerekeknek.
Sokan kèrdeztétek a családom mire vitte. Nővérem azért állt szembe velem, mert 6 évet tanult és azt mondta nagyon sokat és nagyon nehéz volt. Biosz bsc, gyógyszer bitech msc és most gyógyszergyárban minőség ellenőr, de nagyon-nagyon jól keres ott. Viszont én nem tudnám elképzelni, hogy azt csinálom amit ő, egyszerűen az nem én vagyok, ezért is hagytam ott a biomérnökit.
Apám csőszerelő külföldön. Anya nővér, de eladóként dolgozik. Anya nem nézi le az óvónőséget.
válasza:Kedves Kérdező!
21 éves felnőtt ember vagy. Elkezdted a biomérnökit. Bár úgy tűnik, elvesztegettél 2 évet, de tapasztalatot szereztél, rájöttél, hogy nem Neked való. A Szüleidet és a Tesódat gondolom azért bántja a dolog, mert anyagi támogatást kaptál a családodtól. Azt kell mondjam, ebben a melléfogásodban alighanem a középiskolai tanáraid is hunyók voltak, mert elsőre eléggé Tőled távol eső foglalkozást kezdtél el tanulni, ha közben rájöttél, hogy kisgyermekekkel kell foglalkozni. Ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak a Szüleid és a Nővéred! Neked kell évtizedekig benne dolgoznod abban, amit választottál. Akkor meg miért tanulj egy olyan foglalkozásért, vesztegess rá még több időt az életedből, ami boldogtalanná tesz? Ha nem támogatnak, dolgozz is a munka mellett. Ha pedig szeretnél később tanítónak tanulni, azt utána is megteheted. Még olyan tantárgyak is vannak, amiket elfogadnak. Most viszont állj ki magad mellett, és tanuld azt, amit választottál! Sok sikert kívánok!
válasza:Ha óvónő akarsz lenni, legyél. Anya is az, és ő mindig is az akart lenni, akkoriban ez még megbecsültebb szak volt. Sajnos manapság már nem az :( Pedig rengeteget dolgoznak, legalábbis anya az a mindent beleadó fajta. Nagyon részletesen és alapos tervezetet kell írni egész évre, minden gyereket értékelni kell, rengeteg a papírmunka, és akkor még a külön foglalkozésokra is ő találja ki, hogy mit hajtogassanak, mit rajzoljanak stb.
A volt fodrászunk elment óvónőnek, mert azt jobban szerette volna, és szomorúan mondta, hogy a saját tanáruk úgy kezdte nekik az első napon, hogy ,,maguk a diplomások legalja". Szép. De nem érdekelte. Itt nem tudott elhelyekdeni (nyiregy) magától, csak ismerőssel, akkor is csak minimálbéren. Megelégelte, felment Pestre, ott ismerős nélkül felvették egy magánoviba, végülis csak 450 ezret keres...Úgyhogy ne add fel :D
válasza: válasza:,,Én csak ott látom a hibát, miért kellett 2 év hogy kiderüljön nem tetszik neked a biomérnöki. "
Nekem is kellett 2,5 év, mire kiderült, hogy nem tetszik az orvosi. Ez van.
Hát igen én is azt látom, hogy sajnos nem csak a családom, hanem rengetegen mások sem becsülik meg, de szerencsére azért mindig akad olyan is, aki igen.
Köszönöm szépen a válaszaitokat!:)
válasza:Én is leb4sztam 4évet egy olya szakmara amiben 1percet sem dolgoztam...
Anyukád sem nővér már...nem csodálom.
Neke de "csak" 2éved ment veszendőbe.
Akár szerencsésnek is érezheted magad.
válasza:Az hogy nem lettél agysebész csak jó. Az már kevésbé hogy a nővéred elég nagy agysebész lett, ha érted hogyan gondolom...
Egyetlen egy dolog számít az életben, az hogy te úgy élj hogy boldog legyél.
Mivel munkával töltjük az életünk jelentős részét, ezért nagyon fontos hogy jól érezzük ott magunkat.
válasza:Ezt az egészet magadnak köszönheted. Ha így folytatod, akkor tényleg egy senki lesz belőled.
Minek hallgattál a nővéredre, hogy ne legyen nyelvizsgád? Tiszta hülyeség eldobni egy ilyet.
21 évesen most már kitalálhatnàd, hogy mit is akarsz az élettől, mert a végén egy lecsúszott lúzer leszel.
Egyébként az óvónői szakmát sem kellene lenézniük, ahogy a többi szakmát sem, amiket hivatástudatból csinálják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!