AZ exférjem terhes új párja megütötte a kislányom. Mit tegyek?
Következő történt: férjemmel elváltunk, van egy fiunk és egy lányunk. A gyerekek hétvégén az apjuknál voltak, akinek az új csaja gyereket vár most. Pontosan nem tudom mi történt, de a lényeg, hogy a kislányom véraláfutásos arccal jött haza vasárnap este. Köpni-nyelni nem tudtam, a férjem azt mondta, hogy kihúzta a gyufát és a csaja elvesztette a fejét és felképelte a kicsit. Állítólag hisztizett meg ilyenek. Nehezem tudom elhinni (nem vagyok elfogult), mindkét gyerek tisztességesen van nevelve (a bátyja is), nincs rájuk panasz, erre itt van ez. Itthon sohasem hisztiznek, nincsenek elkényeztetve.
Őszintén szólva nem tudom, mit tegyek, teljesen le vagyok fagyva. Nálam nem divat a fenyítve nevelés, soha nem ütöttem meg őket ennyire (ilyen kis odasuhintás volt, de régebben). Nem tudom, mit tegyek, legszívesebben persze elmennék és felképelném én is a kedves új barátnőt ha terhes, ha nem. Pedig amúgy igyekszem kultúráltan kezelni a dolgokat, nem uszítom ellene a gyerekeket, sőt mindig inkább a párjukra beszélek a gyerekeknek, hogy tessék rendesen viselkedni, a "nénivel" kedvesnek lenni meg majd a tesóval is.
A volt férjem azt mondta, hogy biztos mert terhes és ingerlékeny, azért vesztette el a nő a türelmét. De szerintem ez nem kifogás, én is vártam gyereket és vissza tudtam fogni magam. Természetes, hogy rászólnak ezzel semmi bajom nem lenne, ha valamit kifogásoknak a viselkedésükben és mivel ők vannak otthon, ezt nem szabad. Mondtam is a kicsiknek, mielőtt elmennek, hogy tessék szót fogadni, amivel eddig nem is volt baj.
A lányom egész este sírt ezek után, nagyon kibuktam én is. Mit tegyek?
Nem az eséstől lett véraláfutás az arcán? Egy pofontól nem lesz rajta véraláfutás, csak ha ököllel verik arcon. Ettől függetlenül jól teszed ha kiállsz a lányod mellett.
Az enyémet 5 évesen a saját gyerekével együtt a volt férjem élettársa (augusztusban délidőben) kirakta a tűző napra játszani. A sajátja napszúrást kapott, az enyém kissé megpirult, szerencsére jól bírta a mai napig jól bírja a gyűrődést. Nem mentem a bíróságra, de ezt követték a hasonló felelőtlen esetek. Pl. a volt férjem rácsapta a gyerek lába ujjaira a kocsi ajtót nyaralás alatt. Egy hétig nem látta orvos, mikor hazahozta én rohantam vele a baleseti sebészetre. Nem akartam cirkuszolni, elmondása szerint véletlen baleset volt, és szerinte nem tört el. Amikor a gyerekért jött, és elmondtam az instrukciókat hogy vigyázzon rá jobban, fektesse le időben végig se hallgatott, a gyerek jelenlétében dühöngött, ocsmányul beszélt attól féltem, hogy karamboloznak inkább abbahagytam.
Ilyen egy csúnya válás, és el sem tudjuk akkor huszonévesen képzelni mennyit ártunk a gyereknek.
A lányom 16 éves kora után már saját döntése alapján nem volt kíváncsi az apjára, nagyobb baja nem történt nem ütötték meg, megedződött az biztos.
Mára már önálló egészséges reális gondolkodású felnőtté vált. Ritkán beszél az apjával, évente 1-2 szer. Az apja egy idegbeteg lett, általában a gyerek lája el életvezetési tanácsokkal helyre rakja az agyát néhány perc alatt. Utólag sokat gondoltam rá, talán jobban tettem volna ha időben elmegyek panaszkodni a gyámhivatalba gatyába rázni. Akkor a 20-as éveim elején de féltem, hogy a gyerekemen lelkileg áll bosszút.
A pasi azóta egyedül maradt, depressziós, testileg lelkileg tönkrement a sors mindenkit utol ér.
Ne hagyd hát a gyerekedet!!!!
Nem szandekoztam kotekedni, csak leirtam egy esetleges verziot. Tovabbra sem helyeslem a no viselkedeset, sot. De nem gondolom, hogy emiatt tonkre kellene tenni az eletet - es ezzel valoszinuleg a te gyerekedet is. Ha kiskoru bantalmazasa miatt feljelented, nem csak a not buntetik: ilyenkor a masik felnott is hibas, akire a gyerek bizva volt. Neked kell vegig gondolnod, hogy melyik okoz(hat) nagyobb torest a gyereked eleteben: ha apuka ugy megharagszik, hogy az eletben nem akarja latni tobbet, ha csak felugyelet mellett latja, vagy ha megprobaltok felnottkent beszelni es megoldani a helyzetet hivatalos szemely/birosag bevonasa nelkul.
Hogy oszinte legyek, valoszinu, hogy en siman felkepeltem volna not, de barki mast is, aki kezet emelt volna, vagy emelne a gyerekemre.
Viszont "van szerencsem" elvalt szulok gyerekenek lenni es az a tapasztalatom, hogy a kulonelo szulo siman magasrol lexarja a "regi" gyereket, ha jon az uj, vagy ha szimplan uj no/pasi van a lathataron.
Nem tudom, hogy egyebkent milyen az apa-lanya kapcsolat kozottuk. Ha jo, torekedni kellene ennek fenntartasara. En megprobalnam megbeszelni apukaval, hogy a gyereket ne vigye a no kozelebe, maradjon vele itt, vagy menjenek kozos programra nelkule. De elso korben nem mennek feljelentest tenni, az biztos.
Nyilvan te ugy lepsz majd, ahogy te jonak latod, de megegyszer csak annyit kerek, jol gondold meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!