Jogos volt a kérdésem, vagy bunkó, rossz gyerek vagyok?

Szüleim előző hét pénteken leutaztak Balatonra a hétvégére. Én nem tudtam velük menni, egyrészt a 2 cicánk miatt, másrészt a nagymamám miatt, aki itt lakik pár házra tőlünk és hozzá mindennap át kell menni, mert már 87 évesen nem igazán képes az önellátásra. De mivel a hétvégéről volt szó, én még biztattam is a szüleimet, mondván ennyi kikapcsolódás nekem sem árt itthon. Erre fel vasárnap kitalálták, hogy lent maradnának még pár napot, de szerdán legkésőbb jönnek, mert apukámnak csütörtökön mennie kell a háziorvoshoz. Oké, mondom ezen a 2 napon nem múlik. Ellátom az itthoni teendőket és a nagyihoz is megyek péntek óta mindennap. Viszont ami már egy kicsit kezdett sok lenni, hogy apu hívogat naponta többször, hogy mit csináljak (ide küldjek emailt, oda küldjek emailt), tehát az ő ügyeit intézem, miközben ő nyaral. De megcsinálom, nyilván, bár őszintén megmondom, hogy b.ssza a csőröm, hogy ők lubickolnak a Balatonban én meg itthon csinálom a teendőket. Ha tudom pénteken, hogy nem csak a hétvégére mennek, akkor elintéztem volna a cicák felügyeletét is valahogy, bár a mama ellátása akkor is kérdéses... mindegy.

Viszont most kaptam újabb telefont apámtól, hogy menjek le az orvoshoz és hozzam el a receptjét majd váltsam ki, és ideküld érte egy futárt (tehát csak a gyógyszer miatt kellett volna hazajönniük ilyen "korán", mert már csak csütörtökig elég neki). Ekkor viszont kicsúszott a számon az, amit éppen gondoltam, miszerint "mit gondoltok meddig fogom még pesztrálni a nagyit anyu helyett?".

Szerintetek bunkó és önző vagyok, vagy érthető az, hogy szerintem ideje volna már hazajönniük?

És itt nemcsak a nagyiról van szó, amit a kérdésben említettem, hanem minden egyéb dologról, amit velem intéztetnek, míg ők nyaralnak.

És félreértés ne essék, nem szakadok bele a munkába meg abba, hogy a nagyit el kell látni, de szerintem ez egy sz.r helyzet, amiben hagytak, hogy ők nyaralnak én meg csináljak meg mindent, még az apu munkaügyeit is. Kicsit úgy érzem kib.sztak velem, még ha nem is teljesen szándékosan, de úgy gondolom tesznek arra mi van itthon.

Talán annyit még érdemes megjegyezni, hogy másik mamám testvére vasárnap meghalt, már kórházban volt egy ideje. Hozzá is én mentem át, hogy legyen egy kis támasza.