Miért mindig a gyerek a rossz?

Egyszer a suliban azt mondtam, hogy én nem igazán szeretem anyámat, mert egy idióta és tökre ki voltak akadva, hogy, hogy mondhatok ilyet. Meg itt olvasgatok az oldalon, állandóan a gyerek a hibás meg a rossz. Miért nem lehet elhinni, hogy vannak rossz szülők? Leírom hogy az enyém miket csinált velem. Amikor kicsi voltam, kérdezte, hogy mit kérek enni és mondtam,hogy mit, erre odahoz egy fél szelet vajas kenyeret, mondván,hogy jó nekem a vaj is...Amikor játszottunk a tesómmal és futkároztunk meg nevetgéltünk ringlószilvafa vesszőjével vert minket. Aztán mikor kisiskolás lettem és segítséget kértem a házi feladatban kiabált velem és megvert. Amikor átjöttek a barátnőim játszani, nem kínálhattam meg őket semmivel. Amikor nagyobb lettem és elkezdett pattanásosodni az arcom soha nem vett nekem egy pattanástalanítót sem. Tele voltam pattanásokkal. Egyszer elkezdett hullani a hajam nagyon durván és nem vitt el orvoshoz inkább csak azt mondta, hogy ha nem fogom be akkor kitépi a maradék hajamat. Egészen kicsi korom óta azt mondogatta nekem,hogy belőlem nem lesz semmi meg, hogy egy nagy k*rva leszek. Volt, hogy meghúzódott a nyakam és alig tudtam mozgatni, de akkor is elzavart iskolába, sőt még akkor is amikor lázas voltam. Azt mondta, hogy meg kellett volna fojtani amikor megszülettem. Mindig elzavart amikor segíteni akartam neki, aztán azt mesélte mindenkinek, hogy nem segítek semmiben. Nagyon régóta cigizik aztán amikor kb. 9 éves voltam, mondtam, neki, hogy hadd szívjak bele én is, aztán azt is megengedte...

Mostanra persze a tesóm neki az isten, imádja, mindet megcsinál neki.

Apám meg nemigen foglalkozott velem, mindet rám hagyott. Azt néztem a tv-ben amit akartam, állandóan áthallatszott a szobába, hogy szexelnek.

Mivel kiskorom óta azt hallottam, hogy csak egy szar vagyok, nem merek barátkozni, beszélgetni senkivel. Egyeltalán nem merem felvállalni magamat és a véleményemet. És persze még most is én vagyok a szar...