Most akkor jogos a felháborodottságom, vagy sem?

Én nem köszönök előre egy 15 évesnek! Az az ő dolga, ahogy én is előre köszöntem tinikoromban és ma is mindig a tőlem idősebbeknek.

Azt már - a szülők és a gyerekek szégyenére - el sem várhatom a mai világban, hogy "Jó napot kívánok!" vagy "Csókolom!" legyen a köszönőszó, de azt gondolom, hogy nyugodtan ki tudna bármelyik nagyobb gyerek facsarni magából egy gyenge "Szia"-t. Már ha a szüleje nem tanította meg neki hogy kell kimondani, azért 15 évesen lehetne annyi saját értelme, hogy megpróbálja "magától, önállóan".

És a párodnak nincs igaza, ez igenis neveletlenség, az emberi kapcsolatok szintjének legelemibb építőkockája lenne egy udvarias köszönés.

Én a helyedben nem köszönnék neki még egyszer előre, ha ő sem teszi, csak néznék rá bambán.

Az, hogy az anyjával hogy beszél, meg csak anyukát minősíti és a gyereknevelése elkorcsosulását. Lehet ez manapság már nem trendi, de aa az én gyerekem mondaná nekem, hogy nagyfejű vagy nagypi.csájú, biztos, hogy mindenki előtt kapna egy akkora büdös pofont, hogy máskor kétszer meggondolná, hogy kinyissa-e a száját egyáltalán.

A párod nyilván szeretné, ha az új anyuka és a kislánya beilleszkedhetne a családjába, ezért nézi el neki, hogy bunkó (és elnézést a kifejezésért).