Mesélnél egy kicsit a nagyszüleid, dédszüleid által mesélt történetekről?

Persze, h nem foglalkoztak. Olyan hihetetlen ez az egész, régen mik voltak.

Egyébként a történethez az is hozzátartozik, h mama 84 évesen halt meg, pár agyvérzés, egy combnyaktörés, nőgyógyászati műtétek stb, nagyapám pedig 90 évesen, 89 éves korában még makk egészséges volt, besárgult, kiderült, h májrák, pedig sosem ivott mértéktelenül, vasárnapi ebédhez egy sör, ez volt a maximum.

Egyszer kijött az orvos, a műtét után, és kérdezte, h ivott a papa? Mondtuk neki, h nem, erre papa megszólalt az ágyból, h adnánk-e neki egy kis rumot:))) Ezek után nem hiszem, h hitt nekünk az orvos:)

Egy világcsavargó volt. Annyit sztorizott, imádtam hallgatni.

Ha mondtál neki egy eldugott kis falut, kis gondolkodás után azonnal vágta, h melyik megye, hogy lehet oda eljutni, ő mikor járt ott.

Főleg Mongóliáról szeretett mesélni, Józsi papának hívták a helyiek, nem egy verekedést, késelést megelőzött.

Bement a jurtába, mentek utána a mongolok, ő meg sorra vette el tőlük a késeket, és mindet az asztal alá beszúrta. Azt mondta, h egy idő után nem lehetett az asztalhoz leülni, olyan sűrűn voltak a kések beszurkálva.

Adtak neki húst, h akassza fel, és kiszárad, sokáig ehető majd, ő meg nem belülre akasztotta, hanem kívülre, és megbüdösödött:)

Ezek inkább olyan történetek amik nekem érdekesek...ezért is írom meg nagymamám életét egy gyermekregényben, amit már el is kezdtem..szeretném ha a lányaim is olvasnák majd ^^

Amit kiemelnék:

A II. VH volt, ők kint éltek tanyán; 7-en volta testvérek, egy 1 szobás házban éltek, örültek, hogy ehettek. Most nemtudom már pontosan hogy volt, kiket üldöztek és kiket nem, de tény, hogy nagyon féltek, mert közel éltek(ünk) a szlovák határhoz és arrafelé sok volt a román katona is és persze az orosz/német és nemtudom még milyen. Egyik nap vészriadót fújtak a faluból; dédpapim elindult be a faluba, azthitte itt a vég; azt mondta hát, hogy meneküljenek be az erdőbe. Így dédmamám felkapta a hét gyereket és két napon át gyalogoltak...jobbára csak éjszaka(ez egy kb 20km-es táv volt az erdőn át). Átértek egy másik faluba, a rokonokhoz..a gyerekek már sírtam..fáradtak voltak és éhesek, mert ételt nem volt idő sokat csomagolni. Aztán a faluban ,rokonoknál várták a híreket dédpapámról...2-3 nap múlva visszamerészkedtek a tanyára, akkor ott találták dédapámat...akkr volt 35 éves...megőszült..hófehérbe borult a haja,mert majd egy héten keresztül nemtudta mi van a családdal...üzenni nem lehetett, nemtudta azt sem hová mentek, de nagy volt az öröm aztán.

Aztán nagymamám és nagypapám egy bálon ismerkedtek meg. Egy faluban éltek, de nem találkoztak sokat, csak tudták ki kicsoda. Nagyapa akkor volt katona és szabadságon volt. Mama egy barátnőjével ment a bálba, a barátnője meglátott két katonát. Kérdezi mamám, hogy melyiket szeretné, mire ő nagypapára mutatott...mama mondta, hogy jó, odamentek táncoltak, de aztán úgy keveredtek, amikor már indultak haza, hogy papa mamát kísérte haza. Megígérte neki hogy ír majd minden nap, de mama elkövette azt a hibát, hogy a régebbi címüket adta meg (épp akkor költöztek, úgy akarta, hogy majd viszik neki és majd ha véglegesen áthurcolkodtak akkor oda kéri a levelet). Aztán nem jött egy levél sem...és egy év eltelt...papa leszerelet és ismét találkoztak egy bálon. Ott mondta neki mama, hogy na nem volt szép, hogy nem írt, mire papa, hogy ő minden áldott nap írt neki még akkor is amikor nem válaszolt. Mint kiderült...a dédszüleim visszatartották a leveleket, de dédpapám megmondta, hogy : Figyeld meg Piroska...azt választja majd akit mi legjobban nem akarunk!' így is lett, mert 1 év múlva összeházasodhattak. Ez nem kamu, tényleg így volt!

Van még egy másik történet is, de most nem jut eszembe minden részlet így tömören annyit, hogy az ükapám hadifogságba esett oroszországban...jekatyerinburg mellett egy kis falu szerűségben ( ha tudod, akkor tudod, hogy ez szibéria..nagyon hideg van) élt, oda tették ki az oroszok cselédnek két nő mellé; mivel haza akart jutni sosem ellenkezett, segített nekik és a végén egész megszerette a helyet...végül hazajöhetett 2 év múlva...

Az elején amúgy bújtatták, nehogy megöljék a katonák a végén már majdhogynem övé lett az egész birtok..de hazajött mert itt volt a családja és mert ez volt az ő hazája.

Nekem Nagymamám sok mindent mesélt. Egy párat közülük én is megemlítenék. :)

Mamám még kislány volt a 2. VH alatt. Az apukáját elvitték a frontra, így ő az Édesanyjával és a 6 testvérével maradt otthon. Nagyon szűkösen éltek. Mindig hallották az ágyúk hangos zaját, egy percük nem telt el nyugodtan. Egy orosz katonafőnök ( nem tudom mi volt a tisztsége ) a szomszédjuk házába költözött, ott lakott, ott evett, de senkit nem bántott, kedves volt. Egyik nap Mamámékhoz bement egy másik orosz katonatiszt, és Mama édesanyja gyorsan elbujtatta a két tizenéves lányát, Mama nővéreit. A kisebbeknek már nem volt idejük elbújni. Bement a katonatiszt, ételt követelt, majd mondta Dédimamámnak, hogy adja elő a nagylányait. Dédi mondta hogy nincsen neki idősebb lánya. Majd a katona a kisebb 5 gyerekét a kemencéhez ültette (köztük Mamát is) és rájuk fogta a fegyverét. Azt mondta Dédimnek hogy azonnal adja elő a nagyobb lányokat, vagy lelövi a többi gyermekét. Dédi ellenkezett vele, megpróbálta nyugtatni a katonát, míg Mama bátyja aki akkor 10 éves volt kb., kisurrant, úgyhogy nem vette észre a katona, átszaladt a szomszédba, szólt az orosz "fejes" katonának, és az szaladt mamáékhoz át, és azt mondta a katonának, hogy meg ne próbáljon egy gyereket se bántani, majd a puskájával addig verte a katonatisztet míg az ki nem menekült a házból. Utána elmesélte, az orosz katona (úgy rémlik talán őrnagy volt), hogy neki is van egy szép kislánya otthon Oroszországban, ezért nem fogja hagyni hogy bárki is bántsa Mamáékat. :)

Egyik este óriási nagy lövöldözések hallatszottak. Másnap Dédim ment ki a kúthoz vízért, és Mamám (5 éves volt akkor) mondta h kikíséri. Dédi mondta hogy maradjon csak bent, de Mama utánaosont. Azt mondta, hogy még ma is látja maga előtt tisztán, amit akkor látott. a Házuknál vmi magas oszlopon egy halott ember lógott, akit egy ágyú találhatott el, mert teljesen szét volt roncsolva a hasa, látszottak a szervei, és minden bizonnyal az ágyúgolyó repítette fel oda...

A zsidóüldözésről is mesélt. A házuktól nem messze volt a vasút, és minden nap hallották, az emberek segélykiáltásait, és a gyermekek éjszakába nyúló kétségbeesett sírásait. Nagyon sajnálták őket, és mama édesanyja, és a szomszédasszonyok, összefogtak, minden este zsíros-cukros kenyereket kentek, majd a sötétben odalopóztak az éjszakára álló kocsikhoz, és a kis réseken bedugdosták nekik az ételt, és vizet. Nekik is alig volt ennivalójuk, de nemtudták megállni hogy nagy részét ne adják nekik. Dédimet észrevette az egyik katona, aki figyelte a kocsikat, ránézett, ráemelte a fegyverét, Dédim nem mozdult, nézett a katonára rezzenéstelen arccal, közben tömte be a kenyeret a zsidóknak a rácsozott "ablakokon". A katona nézte-nézte, leemelte a fegyverét, és elfordult...

Mikor vége lett a háborúnak, Mamáék várták haza az Édesapját, de az nem jött sokáig. Egy napon mégis hazaért, a gyerekek rohantak elébe, de egy gyereket nem ismert fel Déditata. (Mamát). Majd Déditata, megkérdezte Dédimamától, hogy ki ez a gyönyörű szőke kislány? Majd mondta Dédimama, hogy a legkisebbik lányod..

Az apai Dédimamámék gazdag vagyis akkoriban úgy mondták kulák családból származtak. Ő csak annyit mondott, hogy elvitték a katonák a párnáikat, ételeiket, lovaikat, terményeket. Az értékeiket eladták, és a pénzükön aranyat vettek, kétujjnyi vastag aranylánc lett belőle, amit ha Dédi édesapja a nyakába vett, kétszer körbecsavarta, mégis a földig lógott pedig állt! :) Fénykép is készült róla, ami még ma is megvan. Így nemtudták tőlük elvenni az értékeiket, és a pénzük értéke sem romlott, hisz az arany mindig érték fog maradni. Mikor jöttek a katonák, Dédim édesanyja a nagy farmon, egy fa odvába dugta az aranyat, amit Dédimnek megmutattak, hogy tudja hol van, de mire vége lett a háborúnak, Dédim már nem emlékezett a sok fa közül melyikbe rejtették az aranyat. Azóta édesapám több fát is kivágott a tanyán, mert rengetek van és elszoktuk adni, de még egyik fában se találtuk meg. :) Dédim aki ma 91 éves, azt mondta hogy akkoriban a szomszédok tudtak az aranyról, biztosan azóta vki ellopta már azt a láncot. :/ :)