Mesélnél egy kicsit a nagyszüleid, dédszüleid által mesélt történetekről?

Nagymamám mesélte a következőt:

14 éves volt a második vháborúban. Akkoriban bújtatták a lányokat,nőket a katonák elől. Egyik alkalommal mamámnak kellett elmennie tejért, és a lelkére kötötték, hogy a bokros részen menjen, siessen, stb.

Mamám mondta, hogy hazafele ment, amikor tiszta terepre kellett mennie. "még a szívem is megállt, amikor megláttam azt a megtermett katonát előttem, a semmiből bukkant fel"- Mondta a mama.

Volt a hátán egy nagy zsák, és a mamám elé állt. Azt mondta a mama, hogy nem is mert se elfutni, se kiabálni. Majd a katona levette a nagy zsákot, kiborította a földre a tartalmát. tele volt cipővel. Majd a mama lábára mutatott és a cipőkre. (nagyanyámék nagyon szegények voltak, mint mindig, akkor is mezítláb volt.)

Majd a férfi kiválasztott egy látszólag méretre jó cipőt, ledobta nagyanyámnak, visszapakolta a többit, és ment tovább.

Még a mama a mai napig is megkönnyezi.

Nekem nagymamám cselédcsaládba született, a dédmamám az uraságtól lett terhes először, ő volt mama testvére, majd az uraság fiától, ő volt mama.

Borzasztó nagy szegénységben éltek, mamáék már kicsi koruktól fogva dolgoztak, nem volt cipőjük, mama összesen négy elemit végzett. Akkoriban a születési anyakönyvi kivonatban az állt, h törvénytelen gyermek, mama apáca szeretett volna lenni, de emiatt nem engedték. Beállt oda cselédnek kb 10 évesen, pénzt nem kapott, csak ennivalót, meg egy ágyat. A nővérek jól bántak vele, főleg a zárda főnökasszonya, egyszer még pezsgőt is kapott mama, két kortytól két napig aludt, annyira berúgott:)

Azért, h mégis nővér lehessen, "vett" magának szülőket, örökbe fogadták, de arra elment az összes pénze, és nem tudott hozományt adni-végül ott hagyta a zárdát, felment Pestre gyereklánynak. Egy családnál volt pár évig, a szülők nem szerették, de a kislány, akire vigyázott, az nagyon.

Innentől kicsit zavarosabb a dolog, a lényeg az, h megismerkedett papámmal, ahol mama nővérének a férje dolgozott, ott volt papa is. Vittek a sógornak ennivalót, és papa ráfüttyentett mamára, és odaszólt a sógornak, hej, de megb...nám. Erre a sógor bemutatta, h a feleségem húga:)

Papa apukája királyi lovász volt, de volt vi összeesküvés, egy barátja meghívta a kocsmába, dédi nem tudta, h kik vannak ott, és miért, de belekeveredett a dologba, jöttek a csendőrök stb, dédiék földönfutókká lettek. Egy kis faluban húzták meg magukat, jött az első világháború, dédit elvitték, de elég hamar visszajött, szinte az első ütközetben megsérült, akkor papa már négy éves volt, de az idősebbik testvérei nem jöttek vissza.

Dédmama egy átkozott öreglány volt, mikor papa elment a második h-ba, azt kérdezte mamától, h ha nem jön vissza, megkaphatja-e a ruháit, mert kellene a többi fiának...

De papa visszajött, mielőtt bevonult, mama megsúgta neki, h terhes anyukámmal, jól összevesztek, mert papa nem akarta, h megtartsa, hisz nem biztos, h visszajön a háborúból.Aztán 42-ben megszületett anyu, akiknek volt családjuk a katonák közül, azokat karácsonykor engedték el, anyu megszületésének a híre később ért papához, így ő szilveszterkor kapott eltávot. Szerencséje volt, mert akik karácsonykor voltak itthon, utána nem jöttek vissza a frontról.

Tudnék még rengeteget mesélni, főleg arról, h milyen volt a zsidóüldözés, mi nem vagyunk zsidók, de mamának két barátnője is az volt, egyszer úgy mentette meg őket, hogy látta, h a sorban állnak, erre odatolta a babakocsit, benne anyukámat, letépte a csillagot róluk, karon fogta őket, és kivezette a sorból. A katona meg rászegezte a fegyverét, és közölte, h most azonnal akár le is lőhetné, vagy beállíthatná őket is a sorba, de mama a szemébe nézett, és azt mondta, h maga jó ember, nem tesz ilyet. Elengedték őket:)

Anyu mesélte, h 56-ban hogy álltak sorba kenyérért, és hogy lőttek az oroszok közéjük...

Rengetek történetem van, sajnos már senki nem él, akik mesélhetne ezekről, én őrzöm őket, most megosztottam veletek, és majd elmesélem a kisfiamnak, h régen milyen élet is volt.

Akkor folytatom .)

Amikor papa hazajött látogatóba a frontról, a cég, ahol előtte volt, név szerint a Zsigmondy, nem engedte vissza. Kapott valami papírt, így maradt a családjával. Ez a cég részt vett az újraépítésben is, papa még a Dunában is búvárkodott, mikor az egyik hidat javították, és felhozott egy sípot, SS sípot, nyilván egy katonáé volt. Ez a síp azóta is megvan.

Mama azért, h az oroszok ne bántsák, bekente az arcát korommal, az egyik lábára csatos cipőt húzott, a másikra pedig fűzőset, és meggörnyedve járt, fejkendőben, így megúszta.

Volt a házban egy Mici néni nevű zsidó asszony, és a férje, Lipi bácsi, mindkettőjüket, és a két fiukat is elvitték, Mici néni olyan 30 körül lehetett, ő visszajött, a többiek nem. Haláláig mindig rövid ujjú blúzban járt, hogy látszódjon a tetoválás a karján, a számával. Sosem mesélt semmit a haláltáborról. Amikor meghalt, 10 évvel később, anyu is segített a halotti ruhájában, mindenki aki szerette, varrt rajta. Akkor látták, h az egész lába merő seb volt, valaki azt mondta, h higanyt fecskendeztek a lábába, mindig emelve a dózist, gy hozzászokott, nem halt bele, de sosem gyógyult be a sebe.

Papáék kalandos életet éltek, még Mongóliában is volt 3 évet, vízfúróként, egy könyv is van róluk, az a címe, h A szomjazó sivatag.

Papának a családjával nem igen tartották a kapcsolatot, papa anyukája mint írtam, nem volt épp a legkedvesebb hölgy a világon, anyu koraszülöttként született, (háború volt ugye), meglátogatták papa családját, és az öreglány nem vett több tejet, így anyunak nem jutott, pedig pont azért utaztak le vidékre, h ott majd megerősödik.

A házból egyébként kibombázták őket, egy zsidó házat kaptak meg, én is abban a lakásban nőttem fel. Mindig viccelődtünk, h biztos, h a falban valahol kincs van, közszájon forgott ugyanis, h a zsidók mielőtt deportálták őket elrejtették a vagyonuk nagy részét.

Anyu szakmunkásként ott volt a Sztálin szobor ledöntésénél és a rádiónál is, mamlasz kamasz volt, azt sem tudta, h mi történik, az volt a szerencséje, h mama megkereste, a véletlennek köszönhető, h kiszúrta a tömegből, két pofont akasztott le neki, és hazaráncigálta, fél órával később már lőttek a rádiónál.

Abban az időben mamáék összespóroltak egy konyhabútorra valót, kitört ugye a forradalom, háromfelé osztották a pénzt, és elindultak vásárolni. Papa hozott egy bödön zsírt, mama egy kacsát, anyu meg vett egy libát, mikor hazaértek mindannyian, azon nevettek, h éhen halni nem fognak, ennyi hússal ellesznek egy darabig. Anyu azt mondta, h soha olyan jókat nem ettek, mint a forradalom alatt:)

Másnap reggel mama ment volna dolgozni, kiment a villamoshoz, és várt vagy órát, közben két tank is elsöpört mellette. Várakozott, h majd csak jön a villamos, mire egy férfi odalépett hozzá, és mutatta, h nincsenek meg az elektromos vezetékek, nemfog jönni. Erre mama kigyalogolt a munkahelyére, ott meg hazaküldték, h mit képzel, ne császkáljon, mert még lelövik...

Papa megkapta a fizetését, mire délután hazaért vele, tudott egy gyufát, meg egy tejet venni belőle...

Anyu kitalálta, h hoz egy korsó tejet. El is ment, de nem volt már tej, legalábbis azt mondták neki. Leült az utcán, h megvárja, h mikor hoznak újat, várt valamennyit, a boltos megsajnálta, és kihozott egy 25 literes kannát anyunak. Anyu 14 éves volt, mindig úgy mesélte, h nem tudja, h hogy húzta haza, de hazavitte, utána meg sírva fakadt, h még a korsót vissza kellene vinni, de az is volt vagy 10 kiló magában. Végül egy férfi a házból visszavitte, a tejet meg elosztották a gyerekek és a nők között. A második világháborúban az óvóhelyen anyu volt a pince bohóca, ha látta, h valaki szomorkodik, vagy sír, akkor nekiállt bukfencezni, meg verset mondani, ekkor volt 3 éves. Annyi pont, mint most a fiam, nagyon remélem, h nekünk sosem kell ilyeneket átélni...

Szia, nagyon szívesen olvasom, amit írtál, de ne haragudj ezt a mondatot nem értem. Nem kekeckedni akarok, lehet, hogy hülye vagyok, de nem értem. Lennél szível elmondani, hogy hogy érted ezt?

"Nekem nagymamám cselédcsaládba született, a dédmamám az uraságtól lett terhes először, ő volt mama testvére, majd az uraság fiától, ő volt mama. "

Ki volt a mama testvére? És ki volt a mama?

:)

Tehát a dédmamám először az uraságtól szült, ez a lány volt az első lánya, aztán kicsit nagyobb lett az uraság fia, ő is megerőszakolta, abból született a nagymamám:)

Nekem is élt nagymamám a II. világháború idején. Kunhegyesi születésű, de sokat járt Kenderesen, és látta azt, mikor Vitéz Nagybányai Horthy Miklós a fehér lovon ülve, a népnek integetve integetve ment be a kastélyába Kenderesen.

Ugyanez a nagymamám volt, akinek a szomszédjában élt a Weiss doktor úr, egy zsidó orvos a feleségével és a három gyerekével. Egyszer eljöttek értük az SS tisztek, és bár nem sokat tud az esetről, annyit látott, hogy a férfit és a fiát vérbe fagyva vitték ki, a 2 lány meg az asszony meg még vagy fél órán keresztül sikoltozott a házban... Később, egyedül a férfi tért haza, de olyan legyelngülten, hogy fél év múlva meghalt.

Egy kicsit hosszabb történet: 1956-ban a bátyám apósának a bátyja, Béla bácsi és pár haverja (16 évesek voltak) vettek egy fegyvert, mivel akkoriban minden sarkon lehetett kapni. Elkapták őket a csendőrök, akik "rendesek" voltak, és mondták, hogy nem végzik ki őket, ha elmennek az országból. Egy teherautó alvázára kapaszkodva Ausztriáig jutottak, ahol lekapcsolták őket, és választhattak: vagy vissza Magyarországra és akasztás, vagy a francia idegenlégió. Az utóbbit választották, ahol a kiképzésen 6-ból 4-en meghaltak, Ő és egy barátja pedig Afrikába került gyakorlatozni. Innen tudtak megszökni, a barátját lelőtték, őt is meglőtték, de valahogy sikerült elmenekülnie. Eljutott Szicíliába, de kiderült, hogy az olaszok kiadják őt Magyarországnak, és az akkori maffiá segítségével (!) sikerült eljutnia 2 év múlva Angliába. Ott is egy évet töltött, és már majdnem elkapták - Anglia is kiadta a menekülteket -, mikor lelépett Hollandiába egy ismerőséhez, aki segített neki eljutni Svédországba. Ekkor már a 70-es évek fele jártak, és Svédország volt az egyik olyan ország a kevesek közül, aki nem adta ki a menekülteket. Itt letelepedett, dolgozott és élte az életét. 95-ben jutott a fülébe, hogy vége van a kommunizmusnak, és hazajöhet. Még kb. 3 évet várt, és egyszercsak megjelent Laci bácsi ajtajában, aki nem ismerte meg őt. Mikor mondta, hogy kicsoda, "én vagyok az, Béla, a testvéred", Laci bácsi nem akarta elhinni, kisebb sokkot kapott, mert azt hitték, hogy már rég meghalt. Megjegyzem, a sorozatok - pl Ezel - szerintem simán elbújhatnak az ő története mellett.

Egy összejövetelen tőle kérdezték meg anyuék, hogy amikor gyakorlaton volt, kellett-e fegyvert fognia valakire. Először lefehéredett, majd kicsordult egy könny a szeméből, és csak ennyit mondott: "Ezt soha többet ne kérdezzétek meg"... Szerintem ebben benne volt a válasz... :(

Az meg már egy másik dolog, hogy most, 71 évesen, kitűnő egészségnek örvend, és amellett az erő mellett, ami benne lakozik... Hát, ahhoz képest a testépítők törékenyek, mint a pillangók.

Barátnőm Kolumbiai származású, és ő mesélt még sok olyan történetet, amit az ő nagypapája mesélt neki a gerillákról és a korai dél-amerikai hagyományokról, emellett rengeteg történet az aztékokról (azték vér is csörgedezik benne), de ez már túl hosszú lenne. :)

Köszönöm szépen :) Azótá már én is vagy tízszer átgondoltam, még le is rajzoltam ilyen ábrán, mindig nehezen értettem meg a családi kapcsolatokat :)

Jesszusom, azért ez borzasztó. Tehát a Nagyid Apukája az uraság fia ( Tehát a Te dédi papád, az az uraság fia) De egyik sem gondoskodott róluk, pedig nyilván gazadagok voltak, miután megszületett a mama. Még egyszer átolvasom.

Köszi mégegyszer :)