Kit menyire segítenek a szülei? Mi számít normális szintnek? Már azután hogy elköltözött otthonról?

11:00as vagyok továbbra is:

Szerintem meg az élet egyrésze tiszta valószinűség számítás, amiben sajnos sok az ismeretlen változó, de ettől érdekes.

Néhány feltételezésedre a válasz hogy ha 10 év allat kihül a kapcsolat akkor szerintem jobb hogy ha nem is volt gyerek mert egy 10éves gyereknek szopás a vállás. Az anyagirésze pedig kiszámítható dolog, hogy ha az ember tudja hogy menyit keres tudja hogy a szakmájával mit érhet el és tudja hogy mennyire jó abban amit csinál. (és nem csak hiszi hogy jó vagy rossz) akkor tervezhető a jövő. De tovább megyek az előbbi kitételeimben, valószínűnek tartom hogy ha lesz is gyerekem ő nem ebbe az országba fog szülletni, mert hogy ha így halad tovább a dolog akkor nem lehet majd itt normálisan élni. (Nem akkarok politikai threadet índitani)

Szomorú, hogy valakit csak úgy kitesznek a szülei a nagyvilágba egyedül.

Nekem a 40 éves szüleimet, még most is segítik a nyugdíjas szülei, amivel tudják, pedig a nélkül is boldogulnánk.

Pl. kapunk uborkát, paradicsomot, vagy épp amiből nekik sok termett.

Régen mamámék tartották nekünk a disznót, mert nálunk nincs ól. Mostmár vesszük a levágandó disznót, de tatáéknál füstöljük, mert nálunk nincs füstölő.

De a saját disznójából, mikor levágja szokott nekünk adni húst.

Meg pl. kecsketúrót kapunk, amit ő csinál.

És gyerekkorunkban nagyon sokat vigyáztak ránk.

Ők nyugdíjasok lettek, mi meg minden nyáron ott voltunk náluk, felváltva, egyik héten egyik mamánál, másik héten másiknál.

de anyáék is visszasegítenek természetesen.

Ha pl. nekünk terem valami.

Meg fizikailag, mert ők már egyre kevesebbet bírnak.

Én úgy gondolom hogy így természetes, mert egy normális szülő, amíg él támogatja a gyerekeit.

Egyébként ez számára is jó, mert mi is odafigyelünk rájuk, így biztosak lehetnek benne, hogy ők nem fognak a saját házukba megfagyni, mert mi is segítünk nekik, ha velük van valami probléma. szerintem ez is természetes a gyerekek, unokák részéről.

Engem egyébként most 100% ig apu tart el sajnos, mert pályakezdő munkanélküli vagyok 2 hónapja, és 0 Ft a jövedelmem, segélyt se kapok, sőt még a tb-t is be kell fizetni utánam. Pedig gőzerővel keresek bármilyen munkát.

De nehéz, és senki se tanál, miest kijön a suliból másnap munkát.

remélem azért minél hamarabb találok.

Szép példája még nálunk a családi összetartásnak, mikor 1,5 éve apukám autóbalesetett szenvedett, és bár nem lett komoly baja, de 2 hónapig bottal járt, hogy az egyik nagyszülő, apu testvére és két unokatestvére, valamint még a szomszéd is kijött segíteni krumplit, borsót vetni.

Hát nekem ilyen összetartó családom van.

Hogy még másodunokatesó szinten is segítjük egymást, ha arra van alkalmunk.

Pl. egyik rokonom, mikor Pestre felment tanulni is egy távolabbi rokonánál lakott ott.

11:00 vagyok:

És mért kiabálsz kedves kérdező? (nagybetű)

Am. budapesten, ellőte laktam pécsen is egy kis ideig az egyetem miatt de nem tudtam a vállakozzásaal össze egyeztettni így inkább levelezek velük.