Kit menyire segítenek a szülei? Mi számít normális szintnek? Már azután hogy elköltözött otthonról?

Kérdező!!

Nagyon sajnálom, én teljesen átérzem a problémádat! Mint említettem az elején, 20 évig nem tartottuk a kapcsolatot. Apum meghalt, csak anyám lehetett volna. Senki más. 16 évesen albérletbe mentem, soha nem támogatott semmiben! (pár hónappal ezelőttig). Nem tudtam elmenni suliba én sem, mert dolgoznom kellett! Pedig de szerettem tanulni, és kellett is volna továbbtanulnom. 20 évesen családot alapítottam, akkor érettségiztem le, gyerek mellett. Fősulira pedig ha minden igaz most, 15 év múlva jutok el, mert eddig se idő, se pénz nem volt rá. Egyedül nevelem a gyerekeimet, lakáshitelt fizetek, s most, hogy kapok segítséget, érzem azt, hogy MEKKORA különbség, és valójában mekkora különbség, mikor akár csak arról beszélünk, hogy hetente ott eszünk kétszer!! Vagy vesz a gyerekeknek ezt azt, így nekem több pénzem marad.

Én is mindig púp voltam anyám hátán, mondta is mindig. Ő is örült, hogy elmentem, és soha nem érdeklődött, még az unokái felől sem.

Sajnos van ilyen. Akiknek segítenek mindenben, fogalmuk sincs milyen nehéz lehet az élet azoknak, akiknek abszolút semmi segítségük sincs. Kitartás!

10:53-as vagyok.

Sajnálom, hogy így alakult az életed, de gondold el, hogy én 14 évesen árva maradtam, a nagyi vett magához, de ő is meghalt 4 évre rá.És semmit sem örököltem csak adóságot.Muszáj volt talpon maradni, küzdeni, gürizni, hogy elérjük azt a színvonalat, amiben ma élünk.De ez egyedül nem ment volna, a férjemmel egymás támaszai voltunk mindig.(Neki sem élnek már régen a szülei.)Úgyhogy segítségem még annyi sem volt, aki a fiamra 10 percet vigyázott volna.

Szóval, fel a fejjel, Nektek is sikerülni fognak a dolgok, csak nagyon kell akarni, és egymást szeretni.

10:38-as vagyok. A párom anyja és élettársa is nagy ívben lesz.r minket. Amikor néha megyünk,megy a jópofi eleinte csak részükről és a párom részéről,majd már részemről is. Ok,hogy 70 km. van köztünk,de még egy telefont nem engedett el soha, névnap, szülinap,se a fiáét,se az unokákét, a kisebbik lányunkat csak úgy látta, amikor úgy fél évesen elvittük.

Mielőtt megszületett a kisebbik lányunk,előtte úgy 2 héttel volt itt az anyjánál, 1 hetet. 1 nap volt,amikor letolta a képét, amikor mentek haza,akkor be sem jöttek elköszönni. Én nem mentem a párom nagyanyjához,hogy anyósomat lássam,mert nagy hőségek voltak és a 38-39. terh.hétben voltam. A vonathoz a párom vitte ki az anyjáékat,kocsival,mégsem jöttek be.

Szülő és szülő közt nagy külömbségek vannak.