Kit menyire segítenek a szülei? Mi számít normális szintnek? Már azután hogy elköltözött otthonról?

Nekünk anyukámék renegetget segítettek, jóval messzebbre mentek az átlagos szintnél, soha nem lehetünk majd elég hálásak nekik. Pénzzel nem nagyon tudtak segíteni, (hatalmas hitelt vettünk fel), de hetente többször náluk ettünk, sokmindent vettek a lakásba amivel otthonosabb, csinosabb lett, ilyesmik. Velük együtt festettük ki, raktuk össze a bútorokat, ilyesmi - tehát mivel nem volt pénz amit alánk rakhattak volna (nem is vártuk volna el) ott segítettek, ahol tudtak.

Nálunk a gyermekvállalásban segítettek gyakorlatilag mindenben, ugyanis a baba legtöbb holmiját ők vették, a kórházból való hazatérésünk után pedig hetekig idejártak naponta hozták a hamit, vitték a szennyest, mostak, mosogattak ránk, szülés előútt takarítottak az egész lakásban, mikor már nbagy hasam volt szinte mindent helyettem csináltak.

Azóta is, a baba mr két hónapos de nincs nap hogy ne kérdeznék kell-e valami. Szeretnék majd én is ilyen szülő lenni :)))

A párom szülei az idősebb fiúra íratták a hatalmas családi házukat, ő hitelt vett fel, abból adott nekünk, hogy legyen a hitelhez kezdőnk.

Az én szüleim mindenféle aprósággal, mint lepedő, ágynemű, csillár, konyhai eszközök, takarítószerek, mosószerek, disznóvágáskor hús, hurka, kolbász, szalonna, sonka, tyúk, rendszeresen tojás és valamennyi készpénzzel is segítettek.

Persze, egyikük sem kő gazdag, apukám ügyesen forgatta a kis pénzét, mindig hozzárakott egy keveset, tudatosan készült rá, hogy ha eljön az ideje, akkor mind a három gyerekét segíteni tudja valamennyire.

Most már szerencsére mi is vissza tudjuk segíteni őket, pl. télre a fa megvásárlásakor, egy-egy nagyobb bevásárlással anyósoméknak.

Szerencsések vagyunk, ami a családjainkat illeti, lelkiekben többet kapunk, mint ami pénzben kifejezhető. :)

Sajnálom, ha valakinek ilyen nemtörődöm családja van, mint neked.

Mi most várjuk az első babánkat, és a legjobban esik, hogy megjegyzik a vizsgálatok, orvoslátogatás dátumát, és felhívnak, hogy hogy volt, mi volt, mekkora a baba és már most büszke nagyszülők és nagybácsik. :)

Nem értem, milyen szülő az, akit nem érint meg az unokája...

Nekünk anyu ha tud, akkor segít pénzzel ( nem nagy összegek, de sokszor jól jön 5000 Ft is), ill. szokott venni nekünk ruhát, vagy ha valamit tud olcsóbban (pl. krumpli, tojás), akkor azt hoz.

Párom szülei sem tudnak pénzzel, de a saját termésű zöldségből mindig adnak, ill. apukája mindig segít, ha valami munka van a háznál ( párom egyedül is tudná csinálni, de ketten könnyebb és gyorsabb). Anyós meg rendszeresen vesz nekem ruhát (sok dolgot a kolléganője ad el alig használtan vagy szinte újan).

Az én családom olyan,mint az olasz család,csak nem rikácsolunk egymással.Mindig számíthat egyik a másikára. Így volt ez,amikor a párommal össze kerültem, amiben tudtak (evőeszköz, szekrény... néhány dolog ami kellett) segítettek, csak szólni kellett-40 km-re lakunk egymástól. Amikor kellett,anyám még 5000 ft-ot is küldött,amit nem kellett megadni,noha ők sem pénzes zsákok. Bátyám,aki anyámékkal lakik, egyszer 200 ezret vett fel,hogy anyagilag helyre tudjunk jönni. Cserébe annyit kért,hogy minden hónapban menjünk. A másik 2 tesóm is kivette a részét a segítségből, tányérokat kaptunk meg a kertbe eper lett... Nagyon sokat segítettek. A mai napig lehet Rájuk számítani.

A párom szülei ég és föl,el is váltak.

Anyósom már nem volt ilyen segítőkész, mert rendszerint elisszák a pénzüket, így nem sűrűn láttak minket-amikor mentünk. Volt,hogy adott 1-2 csomag zacsis kaját meg lisztet (segélycsomagban volt,kapták),de más nem volt. Ja,egyszer egy rökamért adtak,amit annó a párom lehányt. De mi örültünk neki,mert kellett.

Apósom szintén segített,ha kellett szekrényt adott, konyha asztalt cseréltünk.

Tehát igen, a fél ház bútorzatát nem mi vettük.

A gyerekeinkre ruhát a testvéreimtől nagyon sokat kaptunk.

Nekünk ez számít normális szintnek.

Szerintem,amit meg tud egy pár maga oldani,azt oldja meg,akkor ne segítsen a szülő. Ez a normális.

sziasztok!

Én sose kaptam semmit a szülleimtől. 17éves korom otta magamat tartom el, mert jó anyámék úgy dönöttek hogy jobba hé nem lakok otthon(semmit nem tettem a dologért én úgyérzem, nem logtam nem drogoztam semmi, csak mert hogy ők ennyi idősen már dolgoztak én is éljek meg ahogy tudok, előszőr kollégium majd nem sokkal rá mikor már volt normálissabb keresetem akkor albérlet). 11-12. osztályban többet voltam az iskoláttól távol mint benne. (dolgoztam, nem logtam) ezzel ellenben az átlagaim minidig jók voltak.(Ezért is meg mert tudták az iskolábban hogy dolgozok, nem nagyon írtak hiányzásokat nekem) Az érettségi átlagom is teljesen jó lett egy darab magyar 3 as kivételével 5ős minden. Azotta is folyamatosan dolgozom, van egy vállalkozásunk. Emellet levelezgetek a PTE-vel is. Szóval nem feltétlen a letargia meg gyerekvállalás lett volna szerintem a jó megoldás ha nem megrázni magadat és megoldani.