Meg tudnál bocsájtani a párodnak ha megcsal?

Igen nekem is ez ütötte meg a fülemet, hogy "miattam megromlott a kapcsolat", "menekült"...

Egy kapcsolat mindkét félen múlik. Valószínűleg nem véletlen veszekedtél vele, biztos volt valami a háttérben. Azzal, hogy magadat állítod be főgonoszként, csak ártasz magadnak is, meg a kapcsolatnak is. Ha akarsz ennek még esélyt adni, akkor szerintem úgy tedd, hogy tényleg utánajártok, hogy anno miért romlott el. Baba mellett vagy stabil kapcsolat, vagy semmi!

Szerintem külön kéne venned a két kérdést, amiről az előttem szólók írtak.

Az egyik, hogy hibás voltál-e abban, hogy megcsalt, vagy csakis az ő bűne?! (Az én véleményem szerint nem tud tenni olyat egy nő, amiért megérdemli a megaláztatást (megcsalást)... hanem ha ennyire rossz a kapcsolat, akkor előbb lépjen ki belőle a szenvedő és akkor lehet másik partner után nézni. Ez így fair.)

Ez a kérdés azonban nem befolyásolja a te kérdésed, miszerint megbocsáss-e neki?!

Teljesen mindegy, hogy kinek a hibájából történt, megtörtént.

Ha szereted és ő is szeret és hát ott a baba, és van erőd megbocsátani, akkor ugyan miért is ne tennéd?!

Ha viszont megbocsátasz, életbe lép az első kérdés elemezgetése... hiszen a hibákat ki kell javítani, a problémákat meg kell oldani, a sebeket be kell kötözni, ahhoz, hogy ne csaljon meg ismét.

Szóval, ha megbocsátottál neki, üljetek le és beszéljétek meg, mi vezette őt erre a cselekedetre és hogyan tudnátok közösen tenni azért, hogy a kapcsolatotok a helyes irányba menjen.

Arra szerintem ne kérd, hogy igérje meg hogy többet nem teszi... ez pasiknál csak üres fecsegés.

Jó a kérdés feltevése. Tetszik.

ÉN meg tudnék bocsátani. Ez nem jelenti, hogy neked vagy bárkinek meg kell, vagy ez lenne a helyes. Ha tudom, hogy problémáink voltak és én sem vagyok ártatlan a dologban, akkor adnék magunknak még egy esélyt. Bár ezt nem nevezném feltétlenül megbocsátásnak.

Megbocsátás számomra az, amikor felül emelkedem egy dolgon, elfelejtem, soha többé nem emlegetjük. Ezzel van egy baj. Ilyen esetben az egyik fél a másik fölé kerül, és ez egy egyensúlyra épülő rendszert, mint a párkapcsolat, önmagában is rombol. Én erről azt tanultam, hogy mindent vissza kell adni. Jót, is rosszat is. Akit szeretünk, annak a jóból mindig többet, a rosszból mindig kevesebbet adunk vissza. Így egyre több jót, és kevesebb rosszat adunk egymásnak.

Ő, amikor megcsalt, ugyanezt az elvet követhette, de elnézte a mértéket. Te rossz voltál hozzá, ő pedig máshoz ment. Az én mércém szerint ezzel több rosszat adott, mint amit kapott. Vagyis akkor nem szeretett téged.

Helyre lehet ezt hozni? Talán. Csakhogy most neked ki kellene találnod, hogy mi az, ami kisebb rossz annál, amit ő tett, de nem annyira nagy, hogy az új esély útjába álljon. Ugyanakkor túl kicsi rossz sem elég (nulla rossz = megbocsátás), mert akkor nem áll helyre az egyensúly a kapcsolatban. Nem irigyellek. Ám ha akarod, biztosan meg tudod oldani. Én szurkolok neked.

24 éves vagyok,van egy 19 hós lányom és én is nagyon szeretem a férjem.ha ilyet tenne adnék még egy esélyt neki és meglátnánk hogy tudnánk együtt élni a múlttal.

te is próbáld meg!lehet sokkal jobban meg fog becsülni mint korábban.ha mégsem megy együtt akkor még mindig elválhattok,de legalább tudni fogjátok hogy megpróbáltátok.

sok sikert az életben!!!!!!

24 éves,2 gyereskes anyukaként,elgondolkoztató a kérdés.

Egy biztos: megbocsáltani meg lehet,de felejteni,soha!

Attól is függ,mennyi ideje ment el.

Mivel még szereted,így mindenképpen beszéld meg vele,hogy tényleg akarja e. Ha igen,akkor egy próbát megér. De ezúttal figyeljetek oda egymásra!

Amennyiben nem megy a dolog,úgy ágyő! Én ezt csinálnám.

Kedves pontozgatók!

Miért pontozzátok le azokat,akik nem bocsáltanák meg a félrelépést? Belegondolnátok egy ilyen helyzetbe? Mit csinálnátok,ha Veletek történne meg? Nem mindenki örül az ilyennek!

Szia, nagyon ritka, amikor egy nő beismeri, hogy miatta ment tönkre egy kapcsolat, ezt nagyon tudom értékelni benned. Rengeteg hárpia van, akik megkeserítik a férfiak életét és ha faképnél hagyják őket, akkor méginkább elmerülnek az önsajnálatban. Hibáztál, erre ő is hibásan reagált. Sokan gondolják azt tévesen, hogyha már szültek egy gyereket, akkor ott be is fejeződött a nő szerepe, pedig igazán csak utána kezdődik.

Szerintem mindenképp adj esélyt akkor, ha úgy érzed, meg tudnál bocsátani és tanultál a hibáidból, mert ugyanazt folytatni megspékelve a friss sérelmekkel nem sok értelme lenne és a gyereket is összezavarná.

Mellesleg én is egy megcsalt nő vagyok, tehát tapasztalatból beszélek, nem úgy a levegőbe, mint itt sokan. Nem könnyű a természetem és igencsak biztonságban éreztem magam, amivel sokszor visszaéltem, aztán egy szép napon pofára estem. Az önsajnálat tartott jó fél évig, utána összeszedtem magam, jobb ember lettem és most már nagyon szégyellem, ahogy annak idején viselkedtem. Úgy hozta a sors, hogy újra összetalálkoztunk és újra egymásba szerettünk, jó 1 hónap múlva születik a gyerekünk és boldogabbak vagyunk mint valaha. Kellett ez a pofon, hogy meg tudjam becsülni amim van és ne mindig elégedetlenkedni és a másikat hibáztatni mindenért.