Nálatok a férjed szülei ott voltak amikor szültetek?

Magyarázza már el neki valaki, hogy a gyerek nem csak az övé, hanem a férjéé is és annak a szülei ugyanolyan jogú és értékű szülők, mint az ő retyerutyája.

38 éves férfi vagyok, 4 éves gyerekkel

Majd ha vigyázni kell a gyerekre és az ő anyja nem tud vagy nem ér rá, akkor majd rájön, hogy kár volt elüldözni az anyóst!

Az apuci meg egy segg.fej. Majd ha ő lesz a kispadra számüzve rájön kit vett feleségül.

Én meg megértem a kérdezőt. 9 hónapig hordta a babát,majd nehezen megszülte.Had legyen már az,amit ő szeretne. Arra az egy napra.Az legyen ott a szülésnél,akit ő akar és,akiket a legnagyobb támogatásnak érez. Ez egy nagyon intim pillanat, akkor is,ha csak szülés után pár órával látják. Frissen szült anyukának nyugira van szüksége és olyan emberekre,akikkel jó a kapcsolata.

Abban viszont igaza van az előttem szólóknak, hogy ugyanolyan joguk van az unokájukhoz,mint a te szüleidnek. Az lenne a legjobb véleményem szerint,ha másnap reggel be menne mindkét nagyszülő pár és egyszerre nézhetnék meg a babát. Én sem örültem volna,ha anyósom bejött volna a sürgősségi császárom után, amikor minden egyes mozdulat fájt. Örültem, hogy a gyereket éppen el tudtam látni, semmi szükségem nem volt a páromon kívül senkire a kórházban.

Dönts szíved szerint,de próbálj meg nem megbántani senkit,mert hiába nem jó a kapcsolatod velük az unokájukat attól még szerethetik.

13-as válaszadó, te rettentő primitív vagy. Remélem a gyerekednek mást tanítasz.

Szövegértést gyakorold, rád fér! ;)

Mennyit változik a világ.Mikor én szültem a gyerekeimet/35,29,27 évesek/még nem volt apás szülés sem.Ha akkor hirtelen kitalálják, biztos nem akartam volna a férjemet hogy bejöjjön.Kint volt a váróban, ahogy meglettek a gyerekek rögtön behívták, kezébe adták őket.De szülők sehol, senkinek.

Amikor a lányom az első gyereket szülte, nem is beszéltünk róla, mi szülők menjünk-e?A párja bent volt vele.Amikor bementek a kórházba, rám mint anyára hihetetlen félelem, aggódás tört,szinte pánikszerűen elkezdtem öltözni.Férjem kérdezte, hova megyek, mondtam ott kell lennem, a gyerekem szül!Erre ő is jött.Szóval mi így, kéretlenül odamentünk.Pedig nem volt tervben.Volt a szülőszoba, ennek egy előtere, ott egy folyosó.Mi itt leültünk, nem is hallatszott ki semmi.A vejem írt nekünk messengeren, hogy mi a helyzet, írtam neki hogy kint vagyunk.Néha kiszaladt hozzánk.Amikor ezen a folyosón kitolták a kisunokámat,mondták odamehetünk, hát elmondhatatlan érzés volt.Nézett ránk, és azóta is imád minket, mi is őt nagyon.Az az első egymásra nézésünk mindent meghatározott.

Mikor a 2.babájuk született, szóltak, mentünk vigyázni a nagyra.A lányom azt kérte, menjünk be ha megszületik a pici rögtön hozzájuk.Így is lett,a kisunokám is a szülőszoba előterében megsimogatta a kistesót, mi is megláttuk őket.Ez így nagyon jó volt mindőnknek.

A vejem szülei viszont nem jöttek maguktól, nem is hívta őket senki, de nem is érdeklődne úgy a gyerekek iránt mint mi.Talán más, ha az embernek a lánya szül mintha a menye szülne?Lehet a menyem majd ha szül, én se szaladok oda?

Kérdező, ugyanígy voltam mint te, és férjem is megértette.

Ez nem csak az unokáról szól! Ez a szülő nőről is szól, aki tizen-akárhany órán át nem eszik, fájdalmai vannak, hálóingben holtfáradtan ki van tolva a kórházi szobába egy hatalmas erőfeszítés után. A saját anyám igen, láthat így, de egy kvázi idegen pasas (após) baromira nem! Aki ezt nem fogja fel hogy SENKINEK nem ugyanolyan családtag az anyósapós, mint a saját szülei akik a szaros fenekét törölték éveken át, az szimpla idióta.

Amelyik anyósapós ezt nem fogja fel az meg sértődjön meg. Igen, ők is rokonok, az apa szülei, csak éppen nem apa az aki eldöntheti ki láthatja a feleségét hálóingben, esetlegesen katéterrel, csapopttan és kikészülve. Szerencsére az én férjem ebben ezer százalék mellettem állt, mondani sem kellett.