Ahhoz képest, amennyit vállalt, mennyit teljesít nálatok az apa a gyerek (ek) körüli feladatokból?

Nem beszéltük meg előre, hogy kinek mi lesz a feladata. De gyerek előtt sem beszéltük meg. Alakult. Voltak, amiket általában én csináltam, és voltak, amiket általában ő. Viszont nem voltak kizárólagos feladatok. Mindketten mindent meg tudunk csinálni. És ha a másik nem ér rá, vagy beteg, akkor megcsináljuk.

Ez ugyanígy volt a gyerek után is. Mivel én voltam otthon, ezért amit tudtam megcsináltam, és nyilván napközben mindent én csináltam a gyerekkel kapcsolatban. Amikor otthon volt, akkor már ő is csinálta. De nem kellett neki szólni, hogy fogd meg a saját gyereked :D Pl. szokás lett, hogy mindig ő fürdeti. Természetes volt, hogy ő vigyáz rá, hogy legyen időm elintézni dolgokat. Vagy hogy ő csinálja a nagybevásárlást, mert az jóval egyszerűbb egyedül, mint gyerekkel.

Nekünk egyébként a munkánk is olyan, hogy mindig szervezünk valamit, intézkedünk, stb. Szóval nem okozott törést az összeköltözés, a gyerekvállalás sem. Valahogy normálisan meg tudunk szervezni mindent, és nem is értem, hogy mások miért csinálnak belőle akkora ügyet.

Ha valami nehezen ment, akkor mindig arra gondoltam, hogy mindenki megoldja, hiszen megszámlálhatatlan pár nevelt már fel gyerekeket, akkor nekünk, miért ne menne?

2: Mi mindketten éltünk egyedül, mielőtt megismertük egymást, így alap volt, hogy mindketten mindent meg tudunk csinálni, mivel meg kellett csinálnunk, és nem más szoltált ki minket.

Általában én csinálom a házimunkát, mivel a férjemnek hosszabb a munkaideje. De ha beteg vagyok, akkor nyilván nem várja el, sőt, nem is engedné. Olyankor inkább kényeztet. De vannak olyan feladatok, amiket általában ő szokott csinálni, de ha nem tudja valamiért, akkor megcsinálom én is. Van, amiket meg felváltva csinálunk. Pl. a mosogatás, mert azt mindketten utáljuk :D

Munkánk is olyan, hogy kell rendszeres utazni. Így akkor is a másiknak kell mindent megcsinálni. Nem várhat napokig valami, mert épp nincs otthon egyikünk :)

Megbeszéltük körülbelülre.

Nincsenek kőbe vésett szabályok, de nem tűröm, hogy "fáradt vagyok" (ülő munkát végez) címen kivonja magát a GYEREKÜNK körüli teendőkből :)

Okés, természetesen ne takarítson, meg főzzön, mosson, mert azt elintézem, de pelenkázás, éjjeli etetés (tápszeres baba), fürdetés, játék ezekben vegyen részt, mert nem magamnak szültem egy gyereket. :)

De szerencsére ezzel nem volt probléma, hazahozatal utántól foglalkozik vele ahogyan kell :)

Utolsó, falun nőttem fel, és nem az, nem kell általánosítani.

Vannak hülye bunkó parasztok - mint pl. a kedves férjed is -, akik szerint a nő házicseléd ÉS dugópajtás, de városban is elegen, nem kell ahhoz "falura" menni ;)

Normális apa falun is részt vesz a saját gyermeke nevelésében, sőt, tanyán is, ez nem a településen múlik. Fogalmam sincs, mi van falun (pedig hivatalosan ott élek már sok éve) s mi van városban, de ha valaki mások véleményét követve nem tiszteli, szereti és becsüli gyermekei anyját, azzal nagy bajok vannak.

Bocs, hogy beleszólok itt gyerek nélkül... Nálunk senki sem lőcsöli a másikra a saját munkáját (nem mintha szét lehetne választani vagy vonalzóval húznánk meg, mi kié), úgyhogy gyereknél is kialakulna a dolog, mint mindig máskor.

Ha pedig valaki nem akar foglalkozni a kicsivel, erőszakkal nem lesz belőle rendes, felelősségteljes apa.

73% Nem csak falu, engem többször oltottak már nagyvárosi ismerős nők is ilyen szempontból. Én mit képzelek, hogy az élettársam is végez házimunkát. Azon ment a legnagyobb kiakadás, hogy magának vasalja és hajtogatja a ruháit, mert erre nagyon kényes. Volt nő, aki egyenesen felhúzta magát ezen. Elnézést az offért.

Nekünk még csak terv szinten van a gyerekvállalás, a bátyja nagyon gondoskodó és imádja a kislányát. Remélem vele is így lesz, bár én is elég sok negatív történetet hallok, több olyat is, ahol a férfi akarta jobban a gyereket, aztán elhagyta a családot, stb.